Szerző
Varga Sándor Sanya9448

Varga Sándor Sanya9448

Életkor: 25 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 146 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Varga Sándor Sanya9448

Vérből szabaduló lélek

Második rész: Nyár

1.
Most ránk a Nyár nevet,
Tavasszal cserélt főszerepet.
Tüzét veti, s lángját szórja,
Tisza tükrében önmagát csókolja.

2.
De más is nevet s csókol,
S vesz fürdőt a Tisza-tóból.
Csongor az és szerelme,
Ki szerelmeskedik a mederben.

3.
Gyerekként csapják a vizet,
Eszter szereti az ilyet.
Neki minden perc móka,
Így van ereje mosolyra.

4.
Csongorra mindig is hatott,
Bút, haragot könnyen eloszlatott.
Közösen nem volt lehetetlen,
Ez a legszebb a szerelemben.

5.
Ezután kifeküdtek szélre,
Erejük alig volt beszédre.
Csongor mégis kinyögte,
Hogy szívét mi gyötörje.

6.
"Ígérd meg, sose lesz bajod,
Ha csak nem azt akarod,
Hogy nekem is bajom essen,
Akkor megígéred ez esetben."
7.

"Ígérem neked, hercegem,
Amit kérsz megteszem.
Veled maradok s tied,
Amíg csak akarja szíved."

8.
Csongor még így is keserű,
Eszter válasza túl egyszerű.
Mert egy félelem ott bújik,
Ami talán sosem múlik.

9.
"Ígéred, hogy hűséggel csókolsz,
S hogy másra sosem gondolsz?
Esküdnél halálra vagy életre,
Hogy idegen sose kerül szívedbe?"

10.
"Ígérem neked, Csongorom,
Csak a te szádat csókolom,
Esküszöm tiéd vagyok s veled,
Csak hunyd be a szemed."

11.
Ez a csók zárta az esküt,
S tette szentté a szerelmük.
Oldani csak úgy lehet,
Ha elhullajtod véredet.

12.
Csongor hitt a csókban,
Esztert látta minden jóban.
Boldogan élte a heteket,
Hisz átjárta a szeretet.

13.
Csongor sokáig várt,
Kereste azt a szempárt,
Azt a valakit kereste,
Aki eljuttassa a mennyekbe.

14.
Valaki, akihez bújhat
Bármikor, ha csak fullad.
Kereste azt, aki megmenti,
De el sohasem felejti.

15.
Eszter lett ez a megmentő,
Őt küldte a teremtő.
Ajándék Csongor lelkének,
Igaz, kicsit megkésett.

16.
A tartós magány fertő,
Gyógyítója lehet szerető,
Vagy egy olyan barát,
Ki mindig állta szavát.

17.
Meghalsz ezek nélkül,
A világ forog s szédül.
De te egyhelyben állsz,
Nem hallanak, hiába kiabálsz.

18.
De ők egymásra találtak,
Pofont adva a magánynak.
Nem búcsúznak el sohasem,
Mert örökre köt a szerelem.

19.
Esténként, ha összebújnak,
A gondok mind elmúlnak.
Csak a pillanatnak élnek,
Így csókolnak s becéznek.

20.
Mintha sose érne véget,
Rózsa, mi mindig újra éled,
Nem rohad és nem szárad,
Piroslik s messze árad.

2014. december 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Varimarici2017. augusztus 5. 15:52

Nagyon szépet szerelmeset írtál. szívvel olvastalak.
Marika

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom