Sötétedik
Sötétedik.
Kifeszített zsinórokon
lépked büszkén és konokon
a Hold.
Gömbölyűen sápad arca.
Belső terét szénné marta
a csend.
Felgyúlnak az utcalámpák
feketével burkolt járdák
felett.
Valahol a sohase-volt
végtelenben földig hajolt
a szív.
Kondulnak a földön maradt
fémdobozok templomharang
helyett.
Cikázik egy papírdarab.
Hitbe fagyott hajléktalan
remeg.
Sötétedik.
A Hold a csend felett
a szív helyett remeg.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Csenii(szerző)2017. augusztus 9. 10:12
Köszönöm. :)
Callypso2017. augusztus 2. 11:39
Sokszor az ilyen költemények olvasása után elgondolkodom, hogy miért is van annyi szörnyűség a világban...
Szomorú, mégis nagyon szép versedhez sok szeretettel gratulálok, drága Csenge! Szép délutánt! Ölellek! (:
Metta2017. augusztus 1. 11:30
''Sötétedik.
A Hold a csend felett
a szív helyett remeg.''
Nagyon szép!
Szívvel!
Margit
Molnar-Jolan2017. július 31. 18:51
Szépen lüktet, bele-belesajdul és végül lekerekedik.
Pera762017. július 31. 08:00
A gömbölyű szóból kimaradt egy betű...
Tetszős-vers.
Ibolya.522017. július 30. 09:59
Szomorú gondolataidhoz szívvel gratulálok. Ibi
Motta2017. július 30. 08:34
Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta
JohanAlexander2017. július 30. 08:11
Szép gondolataidhoz, szívet hagyok!
feri572017. július 29. 21:05
Fájdalom versed nagyon tetszik Csenge
Szívet hagyott
Feri