Szerző

Weber Márton

Életkor: 19 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 167 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. július 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Weber Márton

A pillanat, amely sosem halad tovább

Megállt a pillanat.
Hosszasan áll.
Ó, bár haladna már tovább,
Mint a szülés, a fájdalmas élet,
Hol a vég kezdetben áll tovább:
Nem mozdul a pillanat!

Bezárult egy ajtó.
De kinyílt egy másik:
Ékesen, tündöklőn, és
Hívogat, szólongat: gyere be!
Ki önmagad marod öldöklőn:
Felejtsd el a múltadat!

Egyet lépek felé,
De megcsap,
Isten-tudja, sorsom hűs szele,
Hív és szól: gyere a sötétbe!
Bízz bennem, bár nem láthatsz bele:
Én oltom a szomjadat!

?

Ki szólít? - kérdem.
Bár rég tudom,
Hisz nem most hallom először Őt,
De sötét szívem elfordult!
Másik felem várja az időt:
Segít majd a társam!

Lábam dobbanása léptemkor,
Akár egy visszhang a barlangban,
Üti a fejemben cikázó
Gondolatokat, mint a hajnalban
Misére hívó harangszó.

Agyam ráeszmél a hiányra,
Mely szívemben, lelkemben
Tátong!
Mely nem is oly régóta üres,
Csak mióta Isten ellen lázong
Ostoba létem:
Kínzó!

?

Félek belépni az ajtón.
Félek attól, ami ott fogad.
Vajon a homály mögött fény van?
Vagy az örök sötétség rohad?
A remény most sugallik felém...

Te megjelensz.
Megfogod a kezem.
Rám mosolyogsz.
Szívem ettől megremeg.
Együtt indulunk. Kézen fogva.
Bevezetsz. Közben könnyem hull.

Elől napfény aranylik.
Túloldalon magas árny vár rám:
Karját kitárja és szól: Ne félj!
És a nyugalom most áldásként
Megterhelt szívemre lehullik:
Maradok egy darabig.

?

Társam célja mindig egy volt csak:
A Legnagyobbhoz elvezetni...
De az önző emberi formánk,
Melyet a Gonosz nem hagy nyerni,
Önmagamnak gáncsot vet.

Ő erősebb a Legrosszabbnál,
Önfeláldozón így segített.
És most, hogy a célba vezetett,
Az arca fényesebb a Napnál.
Most visszanéz.
Nem nevet.

Elindulna vissza, de mégsem...
Maradjon vagy tovább álljon?
Megállt a pillanat. Hosszasan...
Szerető társától elváljon?
Pillanat...
Hová vezet?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


werton(szerző)2017. július 24. 00:41

@puszeszti: Köszönöm a biztató szavakat! A versírás felkavart állapotban a legmélyebb, legszebb gondolatokat hozza ki az emberből. Remélem a továbbiakban is tudok fejlődni ebben. :)
Kíván Neked sok ihletet: Marci

puszeszti2017. július 18. 22:32

Isteni lett ez a vers! Csodás a felépítése, érzelmeket kelt az olvasóban. A rímek is a helyükön vannak, ettől szépen szavalható.
Ez lett most az egyik kedvenc versem az oldalon! Írj még nagyon-nagyon sok verset, mert a tehetséget felismerem! Figyelőmet rajtad hagyom. :)
Szeretettel: Eszter ♥

Motta2017. július 18. 14:40

Érdekes gondolatok, tetszik.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom