Szerző

Schifter Attila

Életkor: 51 év
Népszerűség: 104 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 329 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. július 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (28)

Schifter Attila

Múlandó

Holtszínű vattapamacsok úsznak lomhán
azúr pocsolyában, rőt cserepek fölött.
A hamis érzetű örökkévalóság
most a romos kémények közé költözött.

Olyan hihető, hogy már minden így marad:
megáll az idő, mint vasárnap délután.
Míg a halál akkurátusan kínt arat,
gondolatban magamra öltöm fényruhám,

és elképzelem, hogy együtt leszünk megint
ártatlanul régi iskolaudvaron.
Szigorú, de mosolygó szemmel ránk tekint
a tanárnő (nincs baj - magamtól tudhatom)

mert olyan biztos volt akkoriban minden.
Még egy ilyen nemzedék már nem lesz többé.
Gondoskodás ölelt át, amiben hittem,
de mára a csalódás vált bennem csönddé.

Az elmúlás döbbenete ez - ráébredsz,
duzzognál - a lazacszín felhők "hazudtak"...
El kell fogadnod és, arra is emlékezz:
utad csak szakasza egy végtelen útnak.

2017. július 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1968(szerző)2017. augusztus 8. 11:06

@sosjudit: Köszönöm szépen!

sosjudit2017. augusztus 7. 12:41

Remek szép versedhez szívvel gratulálok

1968(szerző)2017. augusztus 3. 12:01

@kevelin: Köszönöm szépen!

kevelin2017. augusztus 1. 06:23

Jó ez az èletvers, átèltem, valóban a gyermekkor ilyen hittel teli, aztán tudjuk, több több a csalódás mint az öröm

1968(szerző)2017. július 25. 09:37

@M.Laurens: Köszönöm, hogy nálam olvastál! :)

M.Laurens2017. július 20. 18:12

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!
/ Miklós /

1968(szerző)2017. július 19. 10:51

Mindnyájatoknak nagyon szépen köszönöm! :)

Pera762017. július 18. 09:15

Remeklés.

church732017. július 17. 07:52

Fantasztikus vers! Elismerésem! Zoli

BakosErika2017. július 16. 17:23

Mély, igaz és jó vers.
Örömmel olvaslak mindig, Attila.

1111112017. július 16. 16:16

''Az elmúlás döbbenete ez - ráébredsz,
duzzognál - a lazacszín felhők ''hazudtak''...
El kell fogadnod és, arra is emlékezz:
utad csak szakasza egy végtelen útnak.''
...de jó is volt, amíg hittünk a ''rózsaszínű'' világban...tetszik, szívvel: Piroska

donmaci2017. július 15. 20:08

Szép szomorú versedhez szívvel gratulálok: Józsi

Kicsikinga2017. július 15. 15:17

Megértve olvasta a szívem, könnyeket kicsaló, szép versedet.

Meroni2017. július 14. 23:20

Remek versedhez szívvel gratulálok! Roni

szalokisanyi12017. július 14. 20:42

Kedves Attila! Remek. Gratulálok! Sanyi

Molnar-Jolan2017. július 14. 19:57

Így megy ez, Attila. Az a régi biztonságtudat huss...elszált. :)

poepoe2017. július 14. 19:39

Az utolso sorodba kapaszkodva lehetne egy ennel ''vidamabb notat'' olvasni.... Ki tudja, tan azota meg is szuletett? ;)

B...yL...o2017. július 14. 17:22

Szép, emlékeket hordozó versed kissé kesernyésre sikeredett. Hidd, lesz idő, amikor a boldog békesség válik Benned csönddé.
Szeretettel:
László

adamne2017. július 14. 15:12

''Gondoskodás ölelt át, amiben hittem,
de mára a csalódás vált bennem csönddé.''
Mély gondolataidhoz gratulálok kedves Attila, tetszett a versed!
Szívvel, szeretettel olvastalak:Manyi

kyri2017. július 14. 12:59

Tetszik a gondolataid egymásra építése. Jelenbe szőve a múlt, amelyet megszépített az idő, /vagy tényleg szebb is volt/.

JohanAlexander2017. július 14. 10:00

''Olyan hihető, hogy már minden így marad:
megáll az idő, mint vasárnap délután.
Míg a halál akkurátusan kínt arat,
gondolatban magamra öltöm fényruhám,...''

Attila, gyönyörű gondolatok!
Szívet érdemelsz!

SzaipIstvanne2017. július 14. 09:42

Gratulalok, remek vers. Egeszben remek, de az utolso versszak nagyon megfogott. Szivvel olvastam.

Motta2017. július 14. 08:33

Ez a szomorú igazság.
Szép versedet szivvel olvastam
Motta

Merluccius2017. július 14. 08:13

Nagyon szépen írtad. Az elején rögtön megállítod a pillanatot, aztán vissza kísérsz a múltadba, majd a jelenbe vetíted véleményed. Nagyszerű gondolatok. Az utolsó versszakban, mintha egy picit még az a kisfiú duzzogna elő belőled, kit régen a ''gondoskodás ölelt át'', de becsapták a ''lazacszín felhők''...
Köszönöm versed, szeretettel: M.

Eleonora2017. július 14. 07:43

''El kell fogadnod és, arra is emlékezz:
utad csak szakasza egy végtelen útnak.''

Szívvel gratulálok, kiváló versedhez.
Nóra

gypodor2017. július 14. 06:33

''Az elmúlás döbbenete ez - ráébredsz,
duzzognál - a lazacszín felhők ''hazudtak''...
El kell fogadnod és, arra is emlékezz:
utad csak szakasza egy végtelen útnak.''
Remek vers (6.)
Gratulálok.
Gyuri

Metta2017. július 14. 06:30

''mert olyan biztos volt akkoriban minden.
Még egy ilyen nemzedék már nem lesz többé.
Gondoskodás ölelt át, amiben hittem,
de mára a csalódás vált bennem csönddé.''
Nagyszerű alkotásodhoz szívvel gratulálok!
Margit

editmoravetz2017. július 14. 06:25

Kedves Attila!

Megfogott versed hangulata.

Az élet bizony nem mindig úgy alakul, ahogyan egykor álmodtuk a ''régi iskolaudvaron'' .
Hittük, mi megváltjuk a világot, s mint írod:
''Még egy ilyen nemzedék már nem lesz többé.''

Rá kellett döbbennünk, csak egyek vagyunk a sok közül. Milyen szépen fejezed be gondolataidat:
''utad csak szakasza egy végtelen útnak.''

Versed nagy szívet érdemel!

Szeretettel: Edit

rojamsomat2017. július 14. 06:14

Gratulálok!
Nagyszerű verset hoztál!
Szeretettel,,Szívvel,,,Tamás

szombati2017. július 14. 06:06

Elismerésem!
Nagy szívvel!
Tibi

amalina2017. július 14. 02:12

Szép!
szívvel:
éva

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom