Szerző
Vers

A verset eddig 650 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. április 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Patai Mariann

Búcsú

Már belefáradtam, az örökös várakozásba,
Vak voltam s nem láttam,
Szívem rabul esett a homályban.
Én vártam, csak vártam,
De te soha nem jöttél,
S úgy tűnik, hogy te már el is feledtél.
Vágytam arra, hogy átölelj,
Vágytam arra, hogy megcsókolj,
De soha semmi nem történt,
S ez a dal most a felejtésről szól.

Mindig annak fáj, ki semmiről nem tehet,
Egyetlen vétke,
Hogy szíve szerelmes lett.
Hogy minek írom mind ezt?
Kérdésemre a választ nem tudom,
De talán mert így könnyebb,
Ha az érzéseimet kiadom.
Talán megkönnyebbül a lelkem,
S szívem téged elfeled,
S talán lesz esélyem szeretni,
Egy másik hibákkal teli embert.

Nehéz kimondani,
De tudom meg kell, hogy tegyem,
Szívem összeszorul, de kimondom,
Búcsúzzunk el csendben.
Fájó szívvel intek búcsút,
Hát ég veled!
De emlékezz, hogy volt egy lány,
Ki téged soha nem feled!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Annasag2020. október 16. 12:40

szépséges

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom