Szerző
Papp Dora

Papp Dora

Életkor: 24 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 172 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Papp Dora

Menj tovább

Tudtam, hogy nem fog menni,
mégis magamnak akarlak.
Kellesz még mindig veszettül,
most más karjaiban alszol majd.
Próbáltam már százszor, ezerszer,
szó se hagyja el a szám, csak
néma sikolyok hada küzd legbelül,
mar, éget, széttép a hiány.
Mondanám még sokszor, de
eleget beszéltem már.
Szívem elásta ezt a csatát.
Menj az utadon, lassan végignézem,
ha kell, majd földre hullok,
mikor szemem elől vesznél el.
Csendbe kiáltom szívem utolsó,
egyetlen, nehéz szavát.
Lassan továbblépve engedlek,
csak menj tovább.

2017. június

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Demonboy202017. június 28. 00:13

Szívvel és szeretettel olvastalak :)

donmaci2017. június 27. 20:24

Nagyon szépen versbe írtad érzésedet! Szívvel gratulálok: Józsi

Stephen_S.2017. június 27. 15:25

Versedhez gratulálok! Nagyon nehéz az elengedés valóban. Viszont jobb, mint egy ördögi körben ragadni. Kìvánok neked erőt és bölcsességet!

Szeretettel: István

JohanAlexander2017. június 26. 16:56

Dora, nagyon szép vágy-versedhez szívet hagyok!

MiklosRobert2017. június 26. 14:52

Gyönyörű alkotás, mély, fájdalmas, szép köntösbe írva. Gratulálok hozzá!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom