Szerző

Vécsey Ádám

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 100 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Vécsey Ádám

Üdvözöl az üresség

Az új világban fehér pázsit köszönt engem.
Rideg kézfogással üdvözöl az üresség.
Láthatatlan lángok emésztik a fatengert,
miközben piros almák fakulnak élettelenné.

Izmaim sajognak az érzéketlenségtől.
Asztrál vagyok, vagy már annyi sem?
Félek, hogy nincs menekvés a csend elől,
és hogy a matt napsugarak tompasága is megöl.

Egy madár van mellettem;
reptében kővé dermedve.
Sápadt halat cipel csőrében,
melynek pikkelyéről víz se cseppen.
Üveges tekintetek, márványos érzelmek
körülölelnek és lassan emésztenek.

Végső kétségemben tengernek indulok.
Az idő kereke csak számomra forog,
és a hullám éle az ujjam megvágja.
A fehér vércseppek viaszként száradnak ujjamra.

Alattam mozdulatlan cet-sereg,
amott delfin vízágyúja dermed,
és ahogy egy mozdulatlan vihar
közepében megállok csodára várva,
úgy hasít belém a felismerés fájdalma:
itt minden csak a fáradt elmém vágyálma.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MiklosRobert2017. június 13. 15:08

Nagyon szép, tetszett a versed, gratulálok hozzá! =)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom