Szerző
Koszár Róbert

Koszár Róbert

Életkor: 41 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 236 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. május 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Koszár Róbert

Elzárva, elveszve

Az érzéseink leperegnek,
mint homokszemek a homokórában...
Így múlnak el némán, feledve,
hogy egykoron kik is voltunk.

Feledve a szavakat, amelyeket
suttogtunk kedvesünknek,
elveszve elfolytak, egyesülve
a végtelen óceánban...

Elveszve bolyongunk, lépteink
visszhangjára néma választ kapunk...
A napfényre lépve érezzük eldobott
múltunk hiányát.

Az idő múlásával dühünk keserű
ízzé fakul, s így zárjuk el
emlékeinknek tárházát, továbblépve
útra kelünk, megkopott aszfalton
nem hagyva lábunk nyomát.

2017. május 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rob3rt78(szerző)2017. május 20. 16:21

Köszönöm nektek...

Motta2017. május 20. 16:02

Szomorkás, szép versedet szivvel olvastam
Motta

feri572017. május 20. 15:49

Szép verset írtál Róbert
Szeretettel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom