Megfigyelő
Harmatok cseppjén ringatózva
álom hullik a szemre.
Hajlamos lennék hallgatózva
beletörődni a csendbe.
Lekésett órák, elmúlott szerelmek,
részben az élet körforgása.
Betört ablakok s írott levelek,
tán szívemnek orvoslása.
Ellenszenves társaink,
kik a vesztünkre pályáznak.
Lassan bontva szárnyaink
mi is megtaláljuk a hálánkat.
Azt mondják, kevés vagy,
alázatod nem sokat ér.
Azt hinném, hogy emlék csak,
mely bárhonnan visszatér.
2017. május 11.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
puszeszti(szerző)2017. július 9. 18:56
@Abraks_Anna: Köszönöm szépen az elismerést! Nagyon örülök, hogy tetszik Neked a versem!
Szeretettel: Eszter
Abraks_Anna2017. július 9. 15:37
Szívvel olvastam versedet, kedves Eszter! Örülök, hogy Rád találtam! Szeretettel! Adri
puszeszti(szerző)2017. május 21. 15:26
@feri57: Köszönöm szépen a kedves szavakat! Örülök neki!
Eszter
feri572017. május 19. 11:46
Szép versed szeretettel olvastam: Feri