Szerző
Juhász Fanni

Juhász Fanni

Életkor: 21 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Juhász Fanni

Váratlan ölelés

Estéli félhomályban, vörösboros ég alatt,
Mikor vidéken az utcák már csendesek,
Sétálók hangja megtöri a meghitt csendet.
Egymagamban ülök a csendes, ezüst hold alatt,

Dörzsölve melengetem e két fagyos tenyeret,
Mely kérne egy kis szeretet, s ölelne is már.
Átfagyva, magányban valami változik, lehet.
Melegség tölt el belülről; felért az imám?

Összekuporodottan ülök, érzem, erősebben ég.
Ég belül a lelkem mélyén az egy Istenhit.
Uram, hát hallottál? Mégis itt vagy? Bennem? Itt?
Érzem melegséged, ahogy ereimben lüktet a lég.

Amint ültem a boldog mosolygással, hálával telve,
Örömben és vidámságban táncolni volna kedvem.
Hiszen épp most ölelt át forrón az Isten váratlan!
Ahogy már elődeimet ily éjszakán, mely álmatlan;

Találkozást adsz a megtört lelkeknek vigasztalásul.
Lélek, mely vágysz egy ölelésre, lágyulj!
Befogadásra fel kell készülj, tisztulj!
Bibliámmal kezemben indulok, sötétség, pusztulj!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Fancsyka15(szerző)2017. június 14. 21:48

Köszönöm mindenkitől a biztató szavakat :)

MiklosRobert2017. május 17. 15:10

Nagyon szép vers, örültem, hogy olvashattam! Gratulálok hozzá =)

Stephen_S.2017. május 17. 15:01

Csodálatos versedhez szìvem minden melegével gratulálok!

Szeretettel: István

feri572017. május 17. 12:15

Szép gondolatok
Szeretettel gratulálok.
Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ