Tavasz előtti gondolatok
Szeretem a korai tavasz frissítő üdeségét,
Deja vű-t kapva érzem szívem ürességét.
Tavaly ilyentájt még nem szenvedtem hiányt L`amoure-ban,
Reményekből kifogyva fogyatkozok cigire gyújtva.
Arcomba csap egy kellemes, élénkítő szellő,
Eliszkol előttem egy bánatos, de gyönyörű sellő.
Én szenvedek miatta, ő másért szenvedve botlik,
Bolyongva el-eltéved a Szerelem Tengerén, s ordít.
Ordíthat ugyan, mert senki sem érti szavát,
Sellőtársain kívül más nem is hallja szép hangját.
Az élet dolgain filózva: egyetlen dologra jöttem rá,
Ne fuss vágyaid után, akkor meglelnek "ők" netán...
Túl kell lépnünk a múlton, és akkor miénk a jövő,
Nem így téve te sem leszel nagy álmokat szövő.
Kacsingat a zöldhasú, de hidd el, az sem a MINDEN.
Gazdagként is üres a házad, ha nincs, megoszd kivel.
2015. március 5.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
A-Lee.P-s(szerző)2017. május 19. 15:59
Nagyon szépen köszönöm az értékes hozzászólásokat!
Alpár
zeleizo2017. május 14. 13:08
Kifejező és jó munka! Szívet hagyok nálad! Üdv: Zoli
anci-ani2017. május 13. 10:34
''Gazdagként is üres a házad, ha nincs, megoszd kivel.''
Így igaz!
Remek versedhez gratulálok szívvel:
Anci