Birtalan Alpár

Tavasz előtti gondolatok

Szeretem a korai tavasz frissítő üdeségét,
Deja vű-t kapva érzem szívem ürességét.
Tavaly ilyentájt még nem szenvedtem hiányt L`amoure-ban,
Reményekből kifogyva fogyatkozok cigire gyújtva.

Arcomba csap egy kellemes, élénkítő szellő,
Eliszkol előttem egy bánatos, de gyönyörű sellő.
Én szenvedek miatta, ő másért szenvedve botlik,
Bolyongva el-eltéved a Szerelem Tengerén, s ordít.

Ordíthat ugyan, mert senki sem érti szavát,
Sellőtársain kívül más nem is hallja szép hangját.
Az élet dolgain filózva: egyetlen dologra jöttem rá,
Ne fuss vágyaid után, akkor meglelnek "ők" netán...

Túl kell lépnünk a múlton, és akkor miénk a jövő,
Nem így téve te sem leszel nagy álmokat szövő.
Kacsingat a zöldhasú, de hidd el, az sem a MINDEN.
Gazdagként is üres a házad, ha nincs, megoszd kivel.