Szerző
Vers

A verset eddig 96 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. május 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vasvári István

Új látásig

Vakon mereng el a szürke táj,
Keresi a múltat, a dúltat.
Hogy merre fájt.
Üvegbe zárt szemmel félve néz,
S kutatja fel a vízbe fúltat,
Mondd, mi a vész?
A tengertől te sokat remélsz?
Szeszélynek gyermeke. Kimúlva.
Mondd, merre mész?
Eljössz hát a bálba a mával?
A holnap árnyékával hullva?
Menj, mint kába!

Vakon mereng el az üres táj,
Keresi a magányt, a talányt.
Hogy merre hányt.
Világ, s annak fekete mocska,
S ez lehetőség élet gyanánt.
El ne rontsa!
Kétkedve kétkedni szüntelen,
S egy félszi mosollyal, mi kaján.
Önfeledten!
Álmodni, rágódni, vádolni.
Ez nekem minden, te! Ragadvány!
Lehántolni!

Vakon elmereng a gyáva táj,
Keresi kitolást s kifogást.
Az áltatást!
Féli az újat, féli a mát,
Majd holnap, az lesz a változás.
Nem játszaná.
Szitkozódik, majd rimánkodik,
Ez nem valódi utálkozás.
Siránkozik.
Míg egy kopár szikká nem válik
Zöldellő lugasok mámorán
Új látásig.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m.falvay2017. május 12. 19:52

Szívvel olvastam első Poetes versed
Miki

morf(szerző)2017. május 12. 01:40

@LenaMagdolna: Köszönöm szépen!

LenaMagdolna2017. május 11. 16:39

Szeretettel gratulálok fájdalmas , mégis csodás alkotásodhoz ! - Léna Magdolna

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom