Szerző
Vers

A verset eddig 80 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. május 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Turcsányi Lajos

30 milla

Avarba vackolok, úgy várom az őszt,
fejemre dér hull, mint liszt a molnárra,
fák közt Nap tüzet gyújt utoljára,
éji fényben melegszik a Hold lába.

Bábacsillag porral szórja üstökét,
bálba készül, szédületes nagy táncra,
keringője a Tejúton véget ér,
mint torzszülött anya bölcsőhalála.

Súlyos a csönd, bagoly némul, fán figyel,
meg nem kezdett utakon érnek véget
a szavak, melyek terhét nem viselem,
úgy érnek véget, hogy meddő a lényeg.

Magamba ágyazok, házam az avar,
rozoga malmod maszlagot üt, molnár,
pusztában Nap tüzet olt utoljára,
bárányfelhőket terel égi bojtár.

Számolok, álmodok meg nem élt vágyat,
lázas éjjeleket, ütlegünnepet,
látt`omban Nap tüzet gyújt utoljára,
mosolyog rám, érzem, feltétlen szeret.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2017. május 15. 06:54

Jó lett!
Szívvel,,Tamás

saturday2017. május 9. 14:28

Nagyon jó vers!

feri572017. május 9. 13:15

Remek versed Lajos
Szeretettel olvastam.
Feri

Merluccius2017. május 9. 13:14

Gratulálok szomorú versedhez!
M.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ