Szerző
Deák Henrietta

Deák Henrietta

Életkor: 20 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 176 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. április 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Deák Henrietta

Egyedül

Ki tudja, merre visz, merre visz majd utam,
Ki lesz a jövőm, a jelenem s a múltam,
Ha hibázom, ki fogja majd ezután is kezem,
Ki fordul el majd, és ki marad itt velem?

Örök, megválaszolatlan kérdések maradnak,
Csak telik az idő, a napok meg csak haladnak,
S én itt egyedül csak, mint egy fáradt lélek,
Már csak reméli, többé soha el nem téved,

Mert lesz, ki vezesse, vigyázzon majd rá,
Itt lesz vele reggel, s minden hűvös éjszakán,
Megváltozik lassan minden, sötétből lesz fény,
S hinni kell, hinni még, hogy véget nem ér.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Shanti72017. április 20. 20:42

Gyönyörű verset írtál. Szeretettel hagyok szívet és figyelőmbe is felvettelek. Shanti

jade10232017. április 18. 05:42

Bízni kell benne,hogy egyszer minden rossz elmúlik!
Szívvel olvastam szép versed!
Margit

6tila2017. április 17. 21:38

Szép versedet szívvel olvastam. A gondolatokat melyek benned kavarognak nagyon sokan megírták már, átélték, és át is élik jelenleg is.
Az egyedüllét nem csak abból fakad, ha nincs az ember mellett éppen senki, társ. Az egyedüllét ahogy írtad is, belülről tör ki az emberből , amikor a lelke marad egyedül...

Frank-Shaft2017. április 17. 18:51

Minden kérdésére egyszer választ kapsz. :) Nagyon jó lett a versed! ;)

Motta2017. április 17. 18:16

Igy van, hinni kell benne.
szép versedet szivvel olvastam
Motta

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ