Vad legenda
Telihold
Az egy eredet túloldalán,
hol él még a vadregény.
A suttogó alkonyatban
a mesém hatva él, mint a fény.
Éjjelekben az éberség
sasszemként jelenit.
S a történet, mint jelenség,
egy legendában ott feszít.
Amint a sötét árnyékban
egy derült éjjelen.
A fénytelen égbolton a holdfény
hirtelen megjelent.
Rám, tűnődve fényétől,
kezdődött a történet.
Fájdalommal hasított testemben,
s azonnal bevégzett.
Küzdelmesen tiltakoznak
a testnek elemei.
A tekintetben tükröződve
a rémületnek jelei.
Már harcolnék, ahogy kell,
nem szavakkal válaszként.
Már átalakuló testtel
csak, mint üvöltő vadként.
Eltűnőben a személyiség,
új lépve a helyére.
S már vadállatként szembesül
ösztönszerű, új lényemben.
Ismeretlen testben,
tudatlan elmével.
Hol gondolat nincs,
csak az ösztönök a jelennel.
Zavarodott állapotban
éhségtől kínzottan
szolit a vérszomj
mindentől elvakultan.
Felgyorsult ütemben
hallom, ahogy lélegzem.
Csak fekszem pőrén,
s a tudatom kérdezem.
Testem át, majd visszaváltozott.
Lelkem kiadott, majd árulkodott.
Tudatom megszűnt, elhagyott.
Miért kínoz az, mi csak így vágyott?
Álnok minden telihold,
ahogy körbefonva fényt hordoz.
Behálózva testem s lényemet,
szívem, lelkem úgy már a Holdé lett.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hgm-gaboca(szerző)2017. június 30. 00:47
Ó igen...a lelkem meséje...köszönöm Tibi...szívvel Gabi...
szombati2017. május 26. 15:28
Elismerésem!
Több mint egy mese.
Szívvel!
Tibi
hgm-gaboca(szerző)2017. március 24. 19:42
köszönöm nektek : kedves Tamás ; drága Elena...szeretettel Gaboca...
rojamsomat2017. március 24. 09:24
Csodás igazi elvarázsló mese!
Gratulálok szeretettel,,,Szívvel,,,Tamás
elena152017. március 23. 19:23
Kitűnően írtad meg. Sok tapasztalatot adtál. Szeretettel Elena. Gratulálok.
hgm-gaboca(szerző)2017. március 23. 18:07
Köszönöm Feri...
feri572017. március 23. 17:29
Remek mesét alkottál, gratulálok.
Feri