Szerző
Vers

A verset eddig 129 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Potholiczki Ákos

Bizonytalány

Nyugalom a házban, gyenge lámpafény,
Uralom a vágyam, enyhe vakremény.

Csodálom a havat, dideregve nézem,
Akarom a múltat, kiheverve végzem.

Az érzés elvakít, agyam megállít,
S kérdés taszít, míg válaszom sántít.

Nem adnék már ennyit, nem küzdenék,
Felajánlanám a semmit, csak menekülnék.

Ha szerelmem nem elég, mit tegyek még?
Az őszinteség igazi erény, csak elfeledték.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


potholiczkiakos(szerző)2017. március 19. 10:46

Köszönöm!

Merluccius2017. március 17. 14:52

Szépen szólsz! M.

feri572017. március 17. 14:17

Nagyon szép gondolatok, gratulálok.
Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ