Szerző

Szeberényi Gergő Lehel

Életkor: 14 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 111 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szeberényi Gergő Lehel

Álmok a messzeségbe

Északról fúj a tavaszi szél,
a gerenda sarkán ülök épp,
gitárral a kezemben dúdolok,
s a tücskök ciripelését hallgatom.

A Duna halkan csorog le,
s kajakkal én is vele megyek el.
Csak a madarakat hallom,
én azt csöndben hallgatom.

Látom az embereket a part szélén,
mind oly vidáman éli életét.
Én csak távolról figyelem,
hogy milyen egy igazán boldog ember.

Nem tudom, hova tartozok,
hol a helyem, talán valahol.
Az út, melyet én keresek,
valahol a messzeségbe elveszett.

Hol az út, ott a baj.
A fény, ami volt, kihalt.
Sötétségbe burkollik az éj,
s a lélek sötétségbe vész.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02017. március 17. 17:43

Kedves Gergő ha van egy gitárod már nem vagy egyedül vele ki öntheted szíved lelked és szerintem képes vigasztalni is meg ha szépen játszol még a lányok szívét is könnyedén elérheted vele ....versedhez szívvel gratulálok remélem ahogy a vers megszületett rossz kedved is elmúlt mert szép a versed de nagyon szomorú ........Anikó

Kenny0092017. március 17. 06:29

Nagyon jó lett. :)
Üdv Bogi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ