Szerző
Botos Áron

Botos Áron

Életkor: 19 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 96 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Botos Áron

Sorsom ez

Nem enged.
Elszakadnék sokszor,
De szeretetével rabul ejt,
Mint ragadozó, magához ránt.
Könnyei a mellemre hullanak,
S hirtelen minden más lesz.
Te maradsz itt belül.
Elfelejtettem mindazt,
Mit ezelőtt tenni akartam,
Szívemből a rossz érzések
Eltűnnek.
Jó lenne érteni,
Miért szeretsz,
Miért nem engedsz,
Fogsz, magadhoz kötsz,
Hiába futnék.
Az alagút végén a fény
Úgyis csak te lehetsz,
Odaadom hát újra lelkemet,
Műveld.
De legfőképpen arra kérlek,
Hogy a vihart csendesítsd,
Mert erre a te szavad képes.
Sorsom ez, hát fejet hajtva
Mondom, most és mindörökké
Így lesz.
Mert megértesz,
Belém látsz,
Csókodban gyógyulást nyerek.
Nincs nekem más istenségem,
Drága, Egyetlen,
Féltve őrzött Kincsem.
Amíg lehet, maradj itt mellettem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


almodozo1718(szerző)2017. március 20. 17:04

@szombati: köszönöm szépen a kedves szavakat!

szombati2017. március 18. 16:05

Nagyon szép!
Jó vers!
Szívvel!
Figyelőmmel!
Tibi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ