Szerző

Aurora

Életkor: 19 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 128 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Aurora

Sérület

Kileng az idő, akár a hinta,
nyomtató, miből kifogyott a tinta.
Bámulom a papírt, halvány szöveg írja,
miként e fakó szerelmet már nem bírja.
Hány fa dőlhetett ki azért
az egyetlen lapért,
min örök lett a szemed magja,
vagy a szíved fáradt hangja?
Hány toll fogyott ki érted,
míg harminckét éved
levéste, akár a kisangyal,
birkózott mind széllel s viharral.

És hány sebet ütött az óra,
hány láb mozdult parancsszóra,
hány ér vitte halott vérem,
míg hideg lelkedet néztem?
S kerestem volna a zsebemben
a lapokat, miket szerettem,
de összegyűrted már a maradékot,
nem adván hagyatékot
a sok tintáért, mi elveszett,
a sok szívért, mi elrepedt,
s erdő-mező halt ki érted,
míg te csak sziklaszíved védted.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2017. március 10. 20:31

Nagyon tetszett szomorú versed! Szívvel gratulálok: Józsi

pete572017. március 10. 17:07

Remek vers! Nagyon jól érzékeltetted a viszonzatlan szerelmet!
Szívvel gratulálok!
Margit

RudolfB2017. március 10. 13:55

Remek, gratulálok! Tetszett! Rudi

szigeti2017. március 10. 13:22

Ez megint brilliáns!

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ