Szerző
Vers

A verset eddig 84 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Potholiczki Ákos

Kettősség

Vajon nézek-e még égboltra mosolyogva?
Nincs már mása emlékednek, csak pár kósza foltja,
Mikor feledtem rég, neved meg sem rendít,
Az idő feloldja, miattad húrokat nem pendít.

Gondoltam nagy viharra, éles villámra,
Ma már boldoggá avatva képes vidámra.
Ontottad lelkem vérét, gyújtottad harag lángját,
Oltottam emlékét, s elfújtam hamuját.

Csalódni csak újabb remény, hiszem én,
Lágy szellő tol maga előtt, míg révbe ér.
Ha látlak, mosolyt adok, láthatod,
Elmúltál belőlem, ezért hálát adhatok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


potholiczkiakos(szerző)2017. március 13. 20:57

Köszönöm!

Motta2017. március 10. 15:57

Szomorkás, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ