Szerző
Vezekényi György

Vezekényi György

Életkor: 54 év
Népszerűség: 24 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 122 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Vezekényi György

Homo homini lupus

Testvér, miért vetsz meg engem,
csak mert igazat szólok,
s eléd tárom életem?
Vagy tán megriadsz az őszinte szótól,
s ezért gyűlölsz, pedig fogadalmad
a szeretet. Az Úr nevében
megbocsátok neked, de remélem,
észreveszed majd, hogy nem lépek
többé elébed. Inkább magam megyek az úton,
s ha kell, én is ellököm magam a parttól
egy ladikon, hogy csendben és nyugodtan
imádkozzak, hogy ne zavarjon se szó,
sem tekintet, csak Ő és én legyek
a végtelenben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kodegidor(szerző)2017. március 15. 10:37

Köszönöm szépen Nektek! Gyuri

JohanAlexander2017. március 4. 10:09

''lupus est homo homini'', Tetszett versed, szívből gratulálok!

Kicsikinga2017. március 4. 09:59

Ha van valami, amire a léleknek nagy szüksége van, az a csend, hogy rendet tudjon teremteni magában.
Nagyon egyetértettem a gondolataiddal!

szombati2017. március 3. 11:46

Nagyon jó! Hittel teli.
Sokatmondó alkotás!
Szívvel!
Figyelőmmel!
Tibi

stapi2017. március 2. 19:30

Igen. Olykor csak elmenekülve élhetjük meg a békét. Az egyedüllét csendje mélyén találkozhatunk a gondviselő Istennel.
Gratulálok versedhez!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom