Tündérvadász
4. rész
Jeges, nagy mindenség veszi őket körül,
Süvítő szélvihar mellé kísérőül.
Lovukat takarják, ők maguk öltöznek.
Hasznukat veszik a sok - hozott - bőröknek.
Takarva az ég is. Sötét, szürke felleg
Felettük az égen lomhán széjjelterped.
Mint a hegynek karja, oldalából nyúlik,
És mit átölel, az benne el is bújik.
Mély hóban gázolva lassul a nagy sereg.
Megsüllyed csizmájuk épp a térdük felett.
Lovaikat száron maguk után hozzák,
Az elsők a többinek az ösvényt kitapossák.
Nem küzdelem ez már. Bizony, csak küszködés.
Szélenyhülés után rettentő köd és
Nehéz, hideg pára. Már magukat sem látják.
Hangjuk az egyetlen, mi a ködön átvág.
Vakon keresni hegyi ösvényt hóban?
A helyes irányról jel sincs mutatóban.
Botladozva vívják harcukat a heggyel.
Mi feléjük nincsen csekély kegyelemmel.
Megmutatkozik most, ki a legény köztük.
- Hogy itt fagyjunk meg? Mi nem azért jöttünk.
Megyünk tovább, herceg, utánad a hóba,
Vagy ha úgy kívánod, a tüzes pokolba.
Ennyi a válaszuk, amikor az kérdi,
Hogy továbbmenjenek vagy pihenni térni.
Elmúlik a rossz is, ha kitart az ember,
Célja felé álhtatos`, kellő fegyelemmel.
Több se kellett neki, hogy ámulatba essék,
Hogy a meleg járja legbelül a testét,
Hogy a lelkébe ily parazsat hintsen,
Mert ilyen ereje ezer tűznek sincsen.
Büszkeség melege, bátorság a lángja,
Derék legényeknek szíve a gazdája.
A hatalma annyi: mint benne az egység.
Ha az elég: hamu. Szellő hordja testét.
Lefelé a hegyről, laposabb vidéken
Erdőszélre érnek negyedik nap éppen.
Abrakol, lenyergel, ki-ki tudja dolgát,
S a herceg odainti magához a szolgát.
Idősb` cseléd ez. Sok mindent már megélt,
A fiú kéri, újra kezdje el a mesét.
- Melyiket, hercegem? - Tudod te azt, bátya.
Hisz szája sarkában mosolygását látja.
- Erdeinkben nagyon rég csodás lények éltek.
Állattól, embertől ők sohasem féltek.
Csengettyű volt hangjuk, föld fölött suhantak.
Csipkefátyol ruhájuk nap és holdsugarak.
Körülöttük fényessé változik az erdő.
De a szemük világa, mint egy fehér kendő.
Helyette szívükkel látják meg az utat,
Hogy az ember igazat vagy hamisat mutat.
Gazdagságot is rejt a tündérek varázsa,
Minden könnycsepp gyémánt a szemük sarkában.
- Hallod-e, te öreg, bolondságot beszélsz.
Hajad színén látszik a megkopott józan ész.
Erdőben, mezőben én akárhol jártam,
Fű között gyémántot bizony nem találtam. -
Egy fiatal hadfi közbe így szóla.
De az öreg őt csak türelmesen óvta.
- Nem figyeltél, beste, elmondom hát újra,
Gyémánt az, de csak a tenyerünkbe hullva.
Mert földet érve, mint vizet, beissza,
Akár a száraz por, akár a kőszikla. -
Így folytatta tovább a tábortűz mellett,
A fiataloknak szíve s füle tellett.
Táncukról, zenéjükről eresztette nyelvét,
Míg az utolsó is le nem hunyta szemét.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gosivali2018. január 20. 20:56
Igényes, nagyon tetszik :)
Csendhangjai2017. március 16. 19:57
Nem ám akármilyen munkát végeztél, Kedves Nicol!
Engem elvarázsoltál!
Szívvel veszlek figyelőmbe!
Szeretettel:
Klára
Doki662017. március 12. 08:21
Vakon keresni hegyi ösvényt hóban?
A helyes irányról jel sincs mutatóban...Sok jó sorod kitudnám emelni... remek vers , tartalmas.......Doki
Abraks_Anna2017. március 9. 20:35
Gratulálok szívvel nagyszerű versedhez! Adri
Nicol_C.Davis(szerző)2017. március 1. 11:15
@Nichi-ya: @gypodor: @Kicsikinga: @M.Laurens: @merleg66: @gosivali: @195705252012: @szombati: @adamne: @Merluccius: @anci-ani: @madsampi:
Mindenkinek köszönöm, hogy eljött hozzám.
Nichi-ya2017. február 25. 17:14
Ismét csak gratulálni tudok nagyszerű alkotásodhoz sok szeretettel, szívvel.
gypodor2017. február 25. 10:20
Tetszik az egész sorozat!
Szívvel
Gyuri
Kicsikinga2017. február 24. 20:22
Szép volt, és kiváló munka!
M.Laurens2017. február 24. 11:20
Kedves Nicol! Köszönöm az élményt (szívvel).
/ Miklós /
merleg662017. február 23. 22:13
Kedves Nicol! Szerintem is több ez mint egy mese. Csodálatosan szövöd a szálakat. Remélem lesz folytatás. Nagyon várom! Szívvel és szeretettel olvastam remekedet. Üdv: Gábor
gosivali2017. február 23. 18:46
Nekem több annál, mint ahova soroltad. :)
1957052520122017. február 23. 16:41
Varázslatos mesesorok. Szertettel gratulálok , Irén
Törölt tag2017. február 23. 16:33
Törölt hozzászólás.
adamne2017. február 23. 15:50
Csodálatos meseversedhez gratulálok drága Nicol.
Szeretettel hagyok szívet:Manyi
Merluccius2017. február 23. 15:21
Varázs-mese -- mese-varázs!
az ötös lesz a folytatás?
Az első hármat nem olvastam
-bepótolom azonnyomban!
M.
anci-ani2017. február 23. 15:02
''Így folytatta tovább a tábortűz mellet,
A fiataloknak szíve s füle tellett.
Táncukról, zenéjükről eresztette nyelvét,
Míg az utolsó is le nem hunyta szemét.''
Az én lelkem és fülem is tellett
és a tenyerembe hullt értéke, nem a földre...
Csodás mese-folytatásodhoz drága Nicol,
szívvel, szeretettel gratulálok:
Anci
madsampi2017. február 23. 14:58
Mint a hegynek karja, oldalából nyúlik,
És mit átölel, az benne el is bújik.
Remek! Gratulálok!