Ezerarcú Szenvedély
Virágok nyögtek halkan,
Szerelmek égtek egy dalban,
A tenger türkizben úszott,
A végtelen mögötte kúszott.
Egy bogár bújt a Napra,
Egy madár a nyarat siratta,
Szelek szárnyán jött a hideg,
Gőgösen, nem szólva senkinek.
Homályba borult a Világ,
Didergett hosszú éjeken át,
Hirtelen fordult a tél,
Arca mindig jégről mesél.
Aztán magát kitombolta,
Örökre marad, - gondolta,
De a színek ezt nem hagyták,
Fellázadva roppantották!
Jött a sárga, a lila, a zöld,
Ébredezni kezdett a Föld,
Jégpáncélját levetette,
Komorságát elfeledte.
A virágok lassan nyíltak,
A szerelmek forrón dúltak,
A végtelen kivárta,
S a tenger imádta!
2014. február 14.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Paga2017. április 16. 19:59
Elvarázsolt a versed! Szívvel gratulálok: János/Paga
rojamsomat2017. február 27. 09:08
Szép romantikus tavaszváró!
Szívvel,,,Tamás
Balint0072017. február 25. 00:29
Nagyon, nagyon szép! Egyedi vagy! Igazi romantikus, szerelmes lettem, újra! :D Na, leszel figyelve, és kapod szívem, így tovább! :)
Légy jó: Kokas Bálint
elena152017. február 24. 12:42
Gyönyörű. Sok szeretettel gratulálok első versedhez. Szeretettel Elena
m.falvay2017. február 23. 22:00
Szerintem is jó , már én is nagyon várom a tavasz színeit
Szívvel Miki
V.P.2017. február 23. 21:21
Érdekesen írsz, de szerintem jó ez a vers!