Szerző
Vers

A verset eddig 207 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. február 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Potholiczki Ákos

Köd

A múltba vész minden, ami odavaló,
De végül nem marad semmi jó.
A végtelen sűrű feketéje
Szív majd mélyen a velejébe.

Egyedül ködben forogva,
Nevét mogorván morogva,
Könnyét mostohán morzsolva,
Emlékét ostobán kántálva.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Metta2017. február 16. 11:07

Remek versedhez szívvel gratulálok!
Margit

potholiczkiakos(szerző)2017. február 16. 10:24

Mindenkinek köszönöm!

gypodor2017. február 16. 07:05

Nehéz kategóriába jelölted a Köd című versedet(Fájdalom). Az első versszak utolsó két sora (kissé megfoghatatlan módon) utal erre, míg a címmel összhangban a második versszak, mintegy feloldozva a szerzőt, könnyít ezen. A ragrímes első három sorra valóban fájdalmasan üt a ''kántálva szó''. Tetszik a vers!
Gratulálok.
Gyuri

WNOR2017. február 16. 01:06

Remek versednél szívet hagytam?
(figyelőmbe tettelek)
Norbi:)

hara.mya2017. február 15. 23:56

mély... es szep...
szivecsket kuldtem erte.
olelessel, maia

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom