Szerző
Kolev András

Kolev András

Életkor: 50 év
Népszerűség: 158 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 188 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. február 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (28)

Kolev András

A városon túl

A város oly közel, de mégis messze van,
idáig nem jutott vonat fütyülte máz.
Kifosztott holnapok itt hagyva mocskosan,
s romok közt roskatag, lakatlan, régi ház.

Porlepte ajtaján eltévedt légy matat,
penésszel fest a csend, pincében gomba nő.
Szétmálló múltakat vigyáz a rossz lakat,
s a lépcsőn ott lapít egy párja tűnt cipő.

Az udvar rég halott, megfulladt macskakő,
sár, tócsák, törmelék s egy rozsdamarta kád.
A vaksi ablakon kinéz a volt idő,
köhögve fuldokol, majd állott bűzt okád.

Árnyék a ház előtt, pedig se nap, se ég,
a járda foltjain a tegnap térdepel,
s amott bódék mögött, hol fényből nincs elég,
az éhes utcalány már csontot ad csak el.

Lassan lehull az éj, és mindent eltakar,
sok fásult mozdulat lustán egymásra dől.
Álmok, ha gyúlnak is, kialszanak hamar,
s reggelre nincs terem megint a semmiből.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


church732017. február 20. 11:37

Félelmetesen jó!!! Nagy gratum': Zoli

Sida2017. február 19. 18:41

Rendkívül láttató vers. Gratulálok.
Si/27.

stapi2017. február 19. 14:27

Mit nem adnék azért, ha így tudnám megfogalmazni mondandómat... De ez a talentom csak költőknek adatott. Gratulálok!

elena152017. február 16. 18:38

Nagyon megfogott. Tetszett őszintén. Szeretettel Elena

andromeeda2017. február 16. 14:44

Átérzem a hangulatot, nagyon jó kêpek, tetszetős stílus. Gratulálok és szívkupac, Andi

rojamsomat2017. február 14. 17:24

Nagy vers!
Csodásan szépet írtál kedves András!
Szeretettel,,,Szívvel,,,Tamás (23)

Sun682017. február 13. 19:15

„Árnyék a ház előtt, pedig se nap, se ég,
a járda foltjain a tegnap térdepel,
s amott bódék mögött, hol fényből nincs elég,
az éhes utcalány már csontot ad csak el.”
Úgy rajzolsz a szavakkal, hogy szinte mozdul... Örülök, hogy olvashatlak. Ági

PiszarEva2017. február 13. 14:51

Szívbemarkolóan szép!
Gratulálok!
Éva

Kicsikinga2017. február 13. 13:44

Verseidre nem találok méltató szavakat.

Kicsikinga2017. február 13. 13:43

Nehéz terhet visz a szívem tovább, mert megint súlyos a versed!
Mégsem fáj, hanem hálás a lelkem.

babucsikp2017. február 13. 12:24

Remélem, nem itt laksz (''A város peremén''),
csak erre kóboroltál...

Lám, már megint József Attila jutott eszembe,
akiből hasonló fájdalmas-gyönyörű sorokat (az utolsó versszak a csúcs) préselt ki a nyomor, a kilátástalanság...

De,
újra: Remélem, nem itt laksz, csak erre jártál, és erős benned az empatikus hajlam...

Ha mégis itt laksz, remélem, még időben megkapod a Baumgartner-díjat...

schvalmrozsa2017. február 13. 10:56

Csodálatos vers, látványos képekkel gratulálok!
Szívvel: Rózsa

gypodor2017. február 13. 10:04

Mély vers, nehéz sorsok nehéz sorokkal...
Gratulálok.
Gyuri

gosivali2017. február 13. 09:49

''Álmok, ha gyúlnak is, kialszanak hamar,
s reggelre nincs terem megint a semmiből.'' Szívszorító...
Nagyszerű vers, gratulálok, András!

Merluccius2017. február 13. 09:02

Kiválóan hozod a váltakozó ütemű szótagokat, erőteljes dallamot adva a versnek. Hatásos képekkel, különleges szóösszetételekkel jelenítetted meg a szegénységet.
Köszönöm versed! M.

Motta2017. február 13. 09:00

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

jade10232017. február 13. 07:37

Kedves András!
''Lassan lehull az éj, és mindent eltakar,
sok fásult mozdulat lustán egymásra dől.
Álmok, ha gyúlnak is, kialszanak hamar,
s reggelre nincs terem megint a semmiből.''
Nagyszerű vers!szomorú,szép képekkel!
Szívvel gratulálok!
Margit

lejkoolga2017. február 13. 06:31

Képeit szomorúan szépek, igaz sorok!
Tetszenek!
Szeretettel gratulálok!
Olgi

M.Laurens2017. február 13. 01:44

''Porlepte ajtaján eltévedt légy matat,
penésszel fest a csend, pincében gomba nő.
Szétmálló múltakat vigyáz a rossz lakat,
s a lépcsőn ott lapít egy párja tűnt cipő.''
---
Szenzációs csendélet szavakból. Őszinte tiszteletem és elismerésem jeleként hagyom nálad a kis szívet!
/ Miklós /

zelgitta12017. február 12. 22:32

Andris, örülök, hogy visszajöttél
Tudom, hogy olvasod, szereted József Attilát, talàn példaképednek is tekinted. Nos, mint tanïtvány, nem vallasz szegyent. Ez a kemény versed is erősen magán viseli a mester hatásának jeleit. A sivárság, remenytelenség erős, de művészien egyéni, választékos, helyenként meghökkentő képekkel jelenik meg. Én ezt a művedet, nemes egyszerűséggel, vers- festménynek nevezném.
Üdvözlettel,
B.

fiddler2017. február 12. 22:11

Ó, de ''szörnyen szép''! Nagyszerű vers! Gratulálok András!
Laci

Gmeindlmargitka2017. február 12. 21:36

Kedves András!
Most is mint mindig, nagyon szép bár szomorú verset hoztál. Sajnos nagyon valós amiről írtál.
Szívvel gratulálok.Margó

Elizabeta2017. február 12. 21:08

A kiúttalan szegénység csodaszép ábrázolása.

editmoravetz2017. február 12. 21:02

Kedves András!

Megrázó, mély fájdalmas sorsokat láttató versed szívembe markolt.

Szomorú képek - sajnos élethűek.

Szívvel olvastalak - gratulálok alkotásodhoz!
Nagy szeretettel: Edit

keva5262017. február 12. 20:42

Élmény volt olvasni a versed.
Szeretettel gratulálok!
Éva

Merluccius2017. február 12. 20:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

sapa782017. február 12. 20:32

Hatalmas vers!
A képek, bár szomorúk, de szépek!
5*5*5*
❤❤❤
Barátsággal, Sapa Brown

Csendhangjai2017. február 12. 20:29

Szomorú valóság, és nincs kiút!
Szívvel:
Klára

Eleonora2017. február 12. 20:27

Nagyon vártam már új írásod, reméltem, hogy nem lesz ily kemény, de be kell látni, az élet, valóban kegyetlen.

Versed, ezt híven közvetíti.
Szívvel
Nóra

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ