Szerző
S. Zsolt

S. Zsolt

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 94 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. február 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

S. Zsolt

Kérlek

Zúg és tombol az erdő, minek mélyén bújik el
a fény s az a dermedő lélek, aki néha hazajár.
Pilláin könnyű csend csillog, reszket ott belül.
Kérlelj, fogod még bírni.

Lágy ezüstszálon csillagod mélyére bújnék el,
hangom halld csak meg a mindenségből, s habár
csendként hull, könnycseppként reszketőn megül.
Kérlek taníts meg sírni!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Callypso2017. február 10. 11:38

Kifinomultak a kifejezések és tetszik az, ahogy összekombinálod őket. Szomorú és szép vers, egyetértek az előttem szólókkal. Kicsit olyan érzésem volt (főleg az első versszakban), hogy ki akar törni a boldogság(od), csak valamiért nem engeded vagy nem tud. Várom, amikor már kilép a búvóhelyéről és a költeményeidbe is ''beférkőzi'' magát! (:
Örömmel látogattam hozzád és szeretettel gratulálok!

Motta2017. február 10. 11:31

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

jade10232017. február 10. 06:08

Szomorú,szép versedhez szívvel gratulálok!
Margit

molnarne2017. február 9. 23:15

Szomorkás versedhez szívem hagyom szeretettel:ICA

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ