Szerző
Nicol C. Davis

Nicol C. Davis

Életkor: 38 év
Népszerűség: 68 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 388 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. február 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (22)

Nicol C. Davis

Tündérvadász

3. rész

Három nap telik így, és három éjjel.
Sötétség cseréli magát verőfénnyel.
Ahogyan fogy útjuk, úgy nőnek a hegyek.
Lesznek egyre nagyobbak, és egyre szebbek.

A Hercegnek eszébe jutott gyermekkora,
Mint nézte ablakából, melyik hegy mekkora.
Hogy vágyta a szíve erejét próbálni,
Pedig csak anyja karján akart nagy vitézzé válni.

Itt áll most előttük, és kezd derengeni,
Mit apja mondott, s bölcs szóval engedi:
Erődnek akadályt csak két dolog szabhat,
Szíved és eszed között reá csapda csaphat!

A kettő közt szorítót, jaj, kérlek, ne keress.
Csak erejük húzzák a hintód vagy szekered.
Életed útján csak így tudsz helytállni,
És sokkal nagyobb hegyeket fogsz te majd megmászni.

- Milyeneket, jó apám? Mik felérnek az égig?
De válaszát nem értette sem teljesen, sem félig.
- Te vagy az a nagy hegy, amit le kell győznöd,
De mint várad védeni, hát kapujánál őrködj.

Nem mondott semmit, és elmondott mindent.
A kis herceg gyerek volt, s így könnyen legyintett.
Sok éve ennek, és érzi a hálát,
S most, mint súly, húzzák ifjonti vállát.

- "Ki tudásra nem kész, csak bolond marad,
Ösztön irányítja, és a vak harag.
Sokkal több az élet, mint fekete vagy fehér,
Hisz te is több vagy annál, mit az én eszem felér."

- Szóltál, Hercegem? - kérdé egyik társa.
- Nem, nem szóltam. - szól a herceg tagadása -
Csak magamban ámulok birodalmunk látván,
Mint ki kútba néz, és behajol a káván.

- Itt nincs üres visszhang! - felelé egy másik.
- Üres-e a visszhang, a toroktól válik.
Próbája lesz majd, ha felértünk a csúcsra,
De addig figyeljünk az irányt adó útra.

Lassan kezdődött a hegyi kaptató.
Fent meredekebb, s hogy pihenjen a ló,
Leszállva róluk, vezetik száron.
Poros lesz a csizma minden huszáron.

Ahogy az ifjak, mint feljebb haladnak,
Látszik nyomuk fák közt a vadaknak.
Csapások, ösvények kusza hálója
Fut a zöldben. Egyenest, átlóba.

Ők csak mennek tisztáson, erdőben.
Szikla vagy hasadék nem fog ki erőben.
Találnak alkalmat továbbhaladni.
Szólítja céljuk, nem lehet maradni.

Egy barlang nagy szája állott most elébük,
Kerülni nem tudják: - Nincs út, hogy letérjünk!
A megoldás kéznél, időt sem nyújtanak,
Bent nagy a sötétség, fáklyákat gyújtanak.

Lobog a fényük hegynek gyomrában,
Megfesti pirosát minden orcának.
Szemükben is látszik tűzszínű rózsája.
Kitartásuk most így teszik próbára.

Egyre beljebb jutnak, szűkül a hasadék.
Azután hirtelen mellettük szakadék
Tátong, és csak egy peremen férnek,
Szépen sorjában egymás után lépnek.

Fal mellett araszolva ménjeik is mennek,
Patáik kopogása véget vet a csendnek.
Ércfalú szikla veri vissza hangjuk,
Echóját nyeli mély, sötét barlangjuk.

Majd egy nagy terembe érnek a vitézek.
Cseppkő oszlopai víz tiszta színének
Csillogásával látszanak a fényben,
Mit a fáklya ont magából szét a rideg térben.

Alakjukat festve árnyékot rajzolnak,
Amit láng táncosai játszva hajszolnak.
Hajlongnak, ahogyan a huzat húzza őket,
Kergetve suhanó, kristályos szellőket.

De világuk testét önmaga emészti,
S fogyott idejük nemsoká bevégzi.
Így még sürgetőbb kiutat találni,
Sötétségből végre a napfényre állni.

Sugár helyett hideg éri az arcukat.
Folytathatják most a hideggel harcukat.
Leheletük fehér, a barlang fala jeges,
Így most minden lovuk igazából deres.

Világosodik a barlangfolyosó,
És a csizmájukon is megragad a hó.
Kijárathoz érvén havas tájat látnak,
Ropog talpuk alatt, amíg meg nem állnak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gosivali2017. február 12. 18:16

Szép, élményt adó...

Nicol_C.Davis(szerző)2017. február 8. 10:38

@szaby30: ,Igazán örülök, hogy tetszett. Köszönöm látogatásod

Nicol

szaby302017. február 8. 10:02

Nagyszerű mesélő képességed van,meg fogja az olvasót,van benne fantázia,szóval nagyon tetszett,figyelni foglak,várom a köv,,,
természetesen ezért jár szívecske.

Nicol_C.Davis(szerző)2017. február 7. 17:46

@bakonyiili:
Igazán örülök, hogy tetszett.

bakonyiili2017. február 7. 16:15

Mese-folyamod elvarázsolt, magával sodortak az események!
Igazán remek mesélő vagy, gratulálok: Ili

Nicol_C.Davis(szerző)2017. február 7. 12:42

@voodoo: Hihetetlenül megtisztelő számomra figyelmed. Nagyon szeretem a verseidet, bődületes tehetségnek tartalak!!!!! Jól látod, hogy nem látsz még ebben az írásban, mert mint egy mesélő vagyok ''csak'' jelen. Ez a komplexitásból is fakad. Persze az azonosulás itt is meg van ( jelen kell, hogy legyen) mint egy versnél, hiszen minden szereplő én vagyok. Mindenki gondolata az én fejemből pattan ki, az én kétségeim, az én reményeim, az én kérdéseim, és az én válaszaim. Épp úgy mint egy ''sima'' versnél. Mit tudok le és kiszűrni az életből. Minden írás erről szól. Minden ''énemet'' egy egy szereplő testesíti meg. (a küzdőt, a kételkedőt, a hőst, a bölcset, a vadócot, a gyávát...) Azért annyit még elárulok csak Neked: a '' főhőst'' még nem is ismerjük- és nem egy tündér lesz az. A kávé dolognak nagyon örülök, mert ha valaki képes miattam meg feledkezni az időről a legdrágább kincsét adja nekem. És ezt nem tudom eléggé meghálálni és megköszönni.

Továbbra is folyamatos csodálód leszek. Verseiddel igazi, mély lélek kavaró gondolatokat adsz át. Ilyen távolságból valakit örömre vagy szomorúságra bírni nagyon nagy hatalom. És Te ennek a hatalomnak igazi birtokosa vagy. Remélem még sokat tudok '' belőled'' olvasni.

Szeretettel: Nicol

Nicol_C.Davis(szerző)2017. február 7. 12:18

@BalogBence: Köszönöm, hogy rám találtál.

Nicol

voodoo2017. február 7. 10:13

@Nicol_C.Davis: Elolvastam az első két részt, hogy (meg)értsek mindent. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a mese nem tündérekről szól, ha mégis, akkor nem kell rá(juk) vadászni... A legtöbb író azonosul a főszereplővel vagy legalább egy mellékszereplő bőrébe bújik. Téged még nem ismertelek fel. Pedig becsületesen végigolvastam az eddig megjelent írásaidat, és persze össze is állt bennem egy kép. Inkább olyan az egész, mint egy játék, amiben te találod ki a játékszabályokat. A játékosok pedig egyre magasabb szintre jutnak, egyre nagyobb akadályok leküzdése árán. És talán ebben a játékban a győztes találkozik a tündérrel is, de nem akarja majd hazavinni: ő is tündér lesz inkább, és boldogan élnek, míg... Valahogy így... Gratulálok az írásaidhoz, ''jól elvoltam'' velük, a kávém is kihűlt közben, ami a legjobb jele az érdeklődésnek. Simán elfeledkeztem róla :)) Szeretettel: ѴσσƊσσ

BalogBence2017. február 7. 08:54

egyedi történet,komolyabban kellene foglalkoznod ezzel a műfajjal.
Gratulálok!

Nicol_C.Davis(szerző)2017. február 7. 08:52

@kicsikincsem: @Nichi-ya: @Abraks_Anna: @merleg66: @gabriella.kerek: @111111: @M.Laurens: @donmaci: @Kicsikinga: @jocker: @adamne: @Motta: @berenyi.klara: @Doki66: @norabora: @anci-ani: @195705252012: @Olga23: @Motyo01: @Elise: @gypodor: @maxika:

Drága Poetársaim!

Köszön szépen a látogatásotokat, hozzászólásotokat és a reám szánt időtöket.

kicsikincsem2017. február 6. 17:26

Gratulálok a történethez.
Icus

Nichi-ya2017. február 4. 15:20

Nagyszerű, sokatmondó alkotásodhoz sok szeretettel, szívvel gratulálok.

Abraks_Anna2017. február 4. 07:37

Gratulálok versedhez szívvel! Adri

merleg662017. február 3. 21:26

Kedves Nicol! Nagyon szépen megírt mesédet szívvel és szeretettel olvastam. Üdv: Gábor

gabriella.kerek2017. február 3. 19:18

Gratulálok,szép történetedhez!

1111112017. február 3. 14:56

''Erődnek akadályt csak két dolog szabhat,
Szíved és eszed között reá csapda csaphat!''
Sokat mondó, szépen megírt mese, szívet hagyok szeretettel. Piroska

M.Laurens2017. február 3. 00:05

Szívet hagytam érte!
/ Miklós /

donmaci2017. február 2. 20:09

Nagyon jó mesédhez szívvel gratulálok: Józsi

Kicsikinga2017. február 2. 17:44

''- Te vagy az a nagy hegy, amit le kell győznöd,
De mint várad védeni, hát kapujánál őrködj.''

Nem csak ez, hanem megannyi bölcsesség rejlik, ebben a mesében.

Örülök,hogy újra itt vagy!

jocker2017. február 2. 16:03

Remek mesédet nagy örömmel és szeretettel olvastam!
Gratulálok elismeréssel: jocker/Kíber/Feri

adamne2017. február 2. 13:26

Nagyívű alkotás.
Csodálatos meseversedhez gratulálok kedves Nicol.
Szeretettel hagyok szívet alkotásodnál: Manyi

Motta2017. február 2. 08:51

Tetszik a meséd, egy-két nagy igazságot rejtettél el benne.
szivvel olvastalak
Motta

berenyi.klara2017. február 2. 08:12

Nagyon tetszik verses meséd, a szókincse és a tartalma is csodás. Szívvel:Klári

Doki662017. február 2. 07:32

Ez igen Tartalmas vers......
- Itt nincs üres visszhang! - felelé egy másik.
- Üres-e a visszhang, a toroktól válik.

norabora2017. február 2. 06:17

Annyira élvezet olvasni. Tankönyvbe illő. Gratulálok!

anci-ani2017. február 1. 23:22

Már régen jártál itt verseddel kedves Nicol.
visszamentem 2015. novemberébe a 2. részhez...hosszú időintervallumokban jelentetted meg őket...
Csodálatos mesédet örömmel szeretettel olvastam!
Remek alkotás!
Szívvel, szeretettel gratulálok!
Anci

1957052520122017. február 1. 22:28

Remek fabula. Szeretettel és szívvel gratulálok , Irén

Olga232017. február 1. 22:13

Szeretem!
Olga

Motyo012017. február 1. 22:02

Nagyon szép.
Szívvel gratulálok.

Elise2017. február 1. 21:50

Ez aztán a mese, versbe szedve! Szívvel gratulálok!
Elise

gypodor2017. február 1. 21:22

''Világosodik a barlangfolyosó,
És a csizmájukon is megragad a hó.
Kijárathoz érvén havas tájat látnak,
Ropog talpuk alatt, amíg meg nem állnak.'' Tetszik a nagyívű meseversed!
Szívvel
Gyuri

maxika2017. február 1. 21:06

Nagyon szép!
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom