Szerző
Izzy Beck

Izzy Beck

Életkor: 23 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 149 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Izzy Beck

Ősz van nyáron

Langyos szél nyaldossa a fákat.
Ülök az árok szélén, és várlak.
Sóhajomat nem hallhatja más,
Csak az erdő közepén megbúvó tisztás.

Csodálom a lassú vizet... hogy csobog,
Hallom, ahogy felszínén táncolnak az angyalok.
Nevetésük csengő, tündéri kacaj,
Mint mikor pereg a sárban a száraz avar.

És az illatok, mint mézédes sütemény.
Mikor megérzem, felcsillan némi remény.
A levegő párája a tűzben lassan oszlik el,
Az őszi erdő hallgat, alszik... Nem felel.

Bezzeg, mikor visszhangozza a messzi nyarat,
Olyankor a súlyos szerelmek a földre omlanak.
Szirének énekét hallom a feneketlen tó mélyéről,
Kísért az a szerelem, mesél az éjfélről.

Előre szalad a világ, bele az őszbe.
Szívem és agyam harcol kergetőzve.
Várja már, érzi a lassú elmúlást, fájdalmat, kínt,
Mert nem szeretsz viszont, és ez szétszakít.

És az ősz már augusztusban támad.
Pedig figyelem a csengőt, és várlak.
A bárányfelhők átúsznak az égen...
Mielőtt kezdődött, a mi sztorinknak akkor lett vége.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2017. január 27. 19:22

Szomorkás, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom