Feledés
Konokul kong a semmi
Felégett tarló már a csend
Vegetatív játék a tenni
És nincs helyén a rend
Minden inger csak ösztön
Akarni lenni a nincsbe vész
Közömbös tekintet a földön
A test már hanyatlani kész
Szavak nélkül apad
E börtön már csak váz
És ha a halál áttöri a falat
Leolvad a múlandó máz
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Ametisz2017. február 4. 22:29
Tetszik ahogy megérinted a szavak mély hangjain a mondanivalót. A betegség mázsás súlya ott van...
1111112017. január 27. 10:23
Tudom miről írsz és nagyon jól megfogtad a leépülés lényegét, ám hál' Istennek ez csak bizonyos betegségek velejárója.Az idő múlása nem szükségszerűen hozza magával.Hasonló témájú versem jelent meg a napokban. Szépen megírtad, szívet hagyok. Piroska
Zolank(szerző)2017. január 25. 23:14
@Shanti7: itt is örömmel láttalak :-)
Zolank(szerző)2017. január 25. 23:13
@anci-ani: a hivatásomban sok nehéz életét látok... Köszönöm!
Zolank(szerző)2017. január 25. 23:10
@HatosM: örülök hogy benéztél. :-)
Zolank(szerző)2017. január 25. 23:10
@ZETA: köszönöm:-) bár lenne több időm...
Shanti72017. január 25. 21:16
Csodálatos vers. Szeretettel Shanti
anci-ani2017. január 25. 18:57
Szomorú a betegség kedves Zoli!
Megható versed szívvel olvastam.
Anci
Törölt tag2017. január 25. 17:28
Törölt hozzászólás.
ZETA2017. január 25. 17:24
Szép vers.