Szerző
Vers

A verset eddig 93 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Filep Katalin

Belenyugvás

Szemeim könnyekkel teli,
Mintha a Duna áradna ki.
Arcomról lehulló könnycseppek,
Mint ősszel a fáról lehulló levelek.

Levegőért kapkodom,
Szívembe hasít a fájdalom.
Jó ég, mint egy rémálom!
Csak ez megtörtént igazából.

Szemeim látása elhomályosodott, Minden, amit láttam, elmosódott.
Szívemben nem volt még ekkora fájdalom,
Ily gyors dobogásra nem volt még alkalom.

Kis idő múltán megnyugodtam,
Még gombócot éreztem a torkomban.
Mint amikor a Tisza csobogó vize
Lassacskán lelassul onnantól-ide.

Magam elé néztem, gondolkodtam.
Arcomon a könnyek felszáradtak lassan.
Gondolkodás közben kezdtem mindent elfeledni,
Majd a heves érzésekbe belenyugodni.

Ettől kezdve az életem belenyugvás,
Bús érzéseimet csak ritkán kíséri sírás.
Ezért úgy érzem magam, mintha
A szívem őszi tájkép volna.

2014. szeptember 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fejosfranciska2017. január 29. 15:35

Kedves Katalin!

Szomorún szép ez a vers.Kívánok a következő ihletéshez lelki mosolyok gazdagságát.

Szeretettel :Francseszka

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ