Szerző
Izzy Beck

Izzy Beck

Életkor: 23 év
Népszerűség: 29 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 217 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Izzy Beck

Roxane

arc a múltból

Már láttam azt az arcot.
Biztosan emlékszem.
Talán előző életemben.

Gyönyörű, barna lány volt,
egy szökőkútban mosta hófehér bőrét.
Haja csillogott a tavaszi fények áradatában.
Rám nevetett okos, kék szemével.
Körülötte mind gépemberek pittyegtették készülékeiket.
Igen, emlékszem,
egyszer egy húszéves suhanc volt,
rockot játszott, és túllőtte magát.
Mindig megviseltek halálai.
Mikor katona volt, ki háborúban veszett oda,
egy árvát hagyva maga után.
Gyűrött fényképét szorongatta az,
öregemberként, halálos ágyán.
Még előbb is láttam őt.
A bányában fejtett szenet megöregedett keze.
A jeges időben pár ujja már elfagyott,
de rendületlenül ütött a csákánnyal.
Mikor tekintetünk találkozott,
összeolvadtunk az idők végezetében.
Sokgyermekes édesanya volt álmomban.
Legkisebbje szoknyája szélét markolta,
miközben ő patakban mosta a család szennyesét.
Belefáradt a munkába lelke,
de még akkor is szenvedélyesen ölelt keze.
Felfedező volt, egy látomás.
Aranytávcsövével kémlelte az eget.
Nézte a csillagokat,
s a szememben rejlő messzeségeket.
Egyszer egy királyi udvarban találkoztam vele.
Szőke hercegnő volt furcsa, zöld szemekkel.
Csodájára jártak a hercegek,
de ő már akkor is csak engem szeretett.
Egyszerű paraszt, aki a mindennapi betevőért
adta el lelkét földesurának.
Gyönyörű, nemes kisasszony,
nem akart hozzámenni az úri fiúhoz,
hozzám, a koldushoz kötötte
már életekkel ezelőtt sorsát.

Volt anyám, fiam, szeretőm, lányom, vejem,
apám, unokám, az úton egy idegen.
Voltunk mi már minden és táncoltunk a semmiben.
Végigkeringőztünk a világon.
Nem rémlik, mikor szerettünk egymásba,
s hogy akkor emberek voltunk-e már.
Néha elszakadtunk, ellehetetlenítettek minket,
de mindig egymásra találtunk.
Nem emlékszem az összes szerelmünkre.
Valahol biztos megtalálnám, ha keresném
eldugva az emlékeinket
mesekönyvek oldalain, memoárokban, levelekben.
De az arcra tisztán emlékszem.
Bárhol felismerem őt.

Már láttam azt az arcot.
Biztosan emlékszem.
Megismertem, mikor olajmaszatosan
rám köszönt a gyár homályában.

Dunaharaszti, 2017. január 6.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MiklosRobert2017. június 14. 15:27

Nagyon tetszett! Gratulálok hozzá! =)

Merluccius2017. január 17. 12:43

Szép versed köszönöm! M.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom