Szerző
Hajdrik József

Hajdrik József

Életkor: 66 év
Népszerűség: 90 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 93 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Hajdrik József

Január 6., Vízkereszt

Tudom, most már így lesz mindig,
orcátlan hideg a szobám.
Asztalomon eltört kiflim,
deszkarésben szorult morzsák.

Csillag az éj nehezéke,
jég ablakom üvegén.
Az égi útról letértem,
vártam csókjaid szüretjét.

Álmom kapuján dörömbölsz,
s ha hozzád érek, felrebbensz,
Tüskés a párnám - örökzöld -
Mózes a tűznek vezekel.

Szemed ha látna, takard el.
Igaz - mondtad - nem kell csoda.
Gyönge szálként szakadj el,
mit az Úr köt, ő oldozza.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kicsikinga2017. január 13. 12:25

Megrendültem.

molnarne2017. január 12. 17:48

Szép versedet szívvel olvastam gratulálok:ICA

jade10232017. január 12. 15:49

Kedves József!
Szép versedhez szívvel gratulálok!
''Csillag az éj nehezéke,
jég ablakom üvegén.
Az égi útról letértem,
vártam csókjaid szüretjét.''
Szeretettel:Margit

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ