Szerző

Furman István

Életkor: 41 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 128 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Furman István

Ajkad íze

Furcsa köd ereszkedik a
megfagyott, téli tájra,
mint forrásban lévő, fehér harmat mozgása.
Eltakar, ellep szinte mindent,
én mégis látom az utamat,
melyen haladva nálad lelem meg
igaz otthonomat.
Mérföldek sokasága állhat
közöttünk,
szemem lezárom,
és itt állsz mellettem.
Vágyat érzek,
hogy vöröslő ajkad
mézédes csókját
újra érezzem.
A te csókod lágy, forró, buja
érzelmek vad ostora,
nyomát számon elolvadva
tartogatom a holnapnak.
Annyi mindent tudnék
mondani,
jót és szépet, fölösleges
beszédet.
Nem teszem!
Inkább halkan
súgom:
Szeretlek Téged.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Angyalka732017. február 21. 09:55

Érzelmek netovábbja ez a szép vers! Gratulálok! Melinda

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ