Szerző
Vers

A verset eddig 108 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Potholiczki Ákos

Űr

Azt kérded, feledem-e valaha?
Mikor szólít majd, dicső Valhalla?
Emlékeim vajon megszürkülnek?
A vérző, mély sebek később eltűnnek?

A válaszok keringenek az éterben,
De nincs reakció ebben a képletben.
Szorítom régi képeink sajgó öklömben,
Tükörben nézem könnyekkel telt lelkem.

Elveszek veszedelmes álmaim között,
Szívembe végtelen űr költözött,
A magány egy székhez kötözött,
S tudatom rég feketébe öltözött.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


potholiczkiakos(szerző)2017. január 12. 09:50

Köszönöm!

csj132017. január 12. 00:14

Rendkívül szomorú ,ám de formailag rendkívül tetszetős alkotás!

A.Lili2017. január 11. 22:24

Rendkívül szomorú versedhez rendkívül gratulálok! Nagyon tetszik! Lili

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom