Szerző
Keszei István

Keszei István

1935. július 5. - 1984. január 26.
Népszerűség: 83 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 137 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Keszei István

Forgóajtó

Megágyaznak sokan a földi forgatagban,
te végső ágyad a földön meg nem veted,
csak imbolyogsz, suhansz elomló száz alakban,
a múlandó világ forog, szédül veled.

Álltál az áruházak forgóajtajában?
Szédített-e, hogy nem voltál se kint, se bent?
Álltál a lét és nemlét forgóajtajában,
hol légörvényként annyi sejtelem kereng?

Pókszőtte, pókháló-vékony ruhádban,
felhőfoszlánnyá szétfoszló kabátban
kavar, sodor a szél, forgásod meg nem áll.

E forgandó világban élő forgóajtó
vagy, kit bűvészként hajt egy óriási hajtó,
s akin ki-bejár folyton élet és halál.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m.falvay2017. január 10. 21:46

Nagyszerű vers , szíven talált
itt is hagyom Miki

Kicsikinga2017. január 10. 15:42

Beleborzongtam. Fejet hajtottam ismét.

rojamsomat2017. január 10. 15:13

Tökéletes élet forgás, a halállal játszva!
Nagy vers,a szerzőt látnoki erővel ruházza a jelen!
Szívvel,,Tamás

parducos2017. január 10. 12:04

Sokféle szimbólumot lehet keresni folyó életünk gyanánt, külön érdekesség, hogy egy rég minket itt hagyott embertársunk fennmaradt soraiban is egy ilyet láthatunk: a forgóajtót. Benne van a körforgás, a fent és lent, a sodrás, az átmosás, a katarzis, stb.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ