Szerző

Tóth Niki

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 126 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Tóth Niki

Szakadék

Összeszedem magam, erőt gyűjtök
és nekifutok. Tudom, hogy ez az ugrás
más lesz. Elkapom a kezed, együtt lendülünk
neki, de csak egyikünk marad életben.
A másik millió részre szakad szét, miközben
reménykedik, hogy ő lesz az, aki büszkén távozik ebből.
Az ugrás alatt mintha a hónapok átrepültek volna a fejünk fölött, érezzük a másik gondját.
Amint földet érek, már tudom, hogy odavesztél. Lezuhantál,
mint a párok szerencsétlenebbik tagja.
Szomorú tekintettel, bár mosolyogva kaparom össze a lelkem,
majd továbbállok.

Jó volt veled. De ebbe a kapcsolatba te haltál bele, nem én.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02017. január 8. 15:10

Kedves Niki azért én úgy éreztem versedből hogy te legalább annyira bele haltál csak büszkeséged nem engedte hogy be ismerd még magadnak se (neki meg nem is kell neki így kell elmondani ilyen keményen )........szívvel gratulálok Anikó

RajosM2017. január 8. 12:51

Szívvel olvastam soraid!

Máté

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ