Szerző

Budai Zolka

Népszerűség: 441 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1367 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. december 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Budai Zolka

A vén vígadó

Vénséges vígadónak sötét sarkában,
Korhadt szék karján ringatva magát,
Mint elhervadt rózsa az idő markában,
Betegen tűr egy elkopott kabát.

Zord árnyak hadai vetítik rá gondjuk,
S nem jár felé sem egy tévedt lélek,
Ám nem volt ez eként éveken át, mondjuk,
Múlt éjjel is fénylett itt az élet!

Mulattak biz` a legények, de fenemód,
Megjelent az, kinek meg volt mersze,
A cigány húzta, s élvezték a zeneszót,
Bort is ittak, nem kevesbet persze!

Magam is e társaságnak tagja voltam,
S e deres széknek dőltem egyedül,
De a cimborákhoz szavakat nem szóltam,
Csak hallgattam, a cigány hegedül.

Sűrű felhőket eregetett a dohány,
A füst mélyébe bambán meredtem,
Mosolyogtam, hát mily más lenne a magány,
Ha valaki volna én mellettem!

Mily más lenne, ha egy szívnek dobbanása,
Oly erővel rezgetné lelkemet,
Mint bőszebb egy meteornak csobbanása
Az óceánok mélyén sem lehet!

Vagy, ha nem Ámor, hát Fortuna nézzen rám,
Mert pénzem annyi, mint hű szeretőm!
Vagy egészséggel bírjon éltem s ésszel már,
Hogy minél később múljak temetőn.

De nem panaszkodom nagyon, értéktelen
Nem vagyok, hisz van egy-két barátom,
Ám mindnél kedvesebb nekem az éktelen,
Szegénységünkben felnőtt kabátom!

Magamon hordom semmi súlyát teleken,
De én is rátelepszem majd nyáron,
Ilykor csak annyi az én féltő szerepem.
Ha jő az eső, ő meg ne ázzon!

Nincsen zsebeiben sohasem nagy vagyon,
Ami van, még tán kicsit sem éri,
S e perceken velem elmélkedni hagyom,
Hisz ő is a szebb jövőt reméli.

Midőn ezen gondolatok futottak szét
Fejemben a szikkadt széken ülve,
Megcsapta valami hátam, de nem nagy szél,
Vasmarkú legény volt az, derülve:

"Innád inkább borod, s járnád már a táncot,
Mint némán magadba búval roskadsz!
Melyikünkön látsz, mondd, ma este itt ráncot?
Lelkedben kesert nem csak te hordhatsz!

Senki nem a boldogságán mulatozik,
Sokkal inkább meddő búbánatán,
S ki e sanyarú élettel hadakozik,
Csupán ennyi, mi vigaszt talál tán`."

Meghallgattam e lázas bújtó szavakat,
Majd csakugyan rögvest föl is álltam,
Mit emésszem ez éjszakán is magamat?!
Nem ér az semmit - lassan beláttam.

S oly vigadásba kezdtünk, hogy fönn az égen,
A csillagok sem ragyogtak jobban,
Mint arc a bortól s szív a nincstelenségen!
A vén vigadó, hejj, majd fel robbant!

Táncoltak poharak is, még éjfél tájban,
De egyre csak elfogyott a nóta,
S a musttól megbódultan, hajnali bájban
Értem haza én, épp, hogy virradóra.

És jajj, csupán otthonomba térve látom,
Hogy e nagy gondűzésnek folytában,
Ott maradt az én legkedvesebb kabátom,
A vén vígadó sötét sarkában.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12013. február 3. 07:37

Sokunknak volt hasonló sorsú ''kabátja''. Gratulálok! Üdvözletem küldöm: Sanyi

BZ(szerző)2009. augusztus 4. 13:55

Húú, az a kabát. :) Ha mesélni tudna. :)

Igen ez a stílus jellemző volt a régebbi írásaimra.

Köszönöm mndkettőtöknek.

BZ

orsipingvin2009. augusztus 3. 23:45

Tetszett a versed hangulata, szinte én is ott voltam Veled a vigadóban =)

Remélem visszamész a kabátért =)

Üdv: Orsi

Törölt tag2009. augusztus 3. 16:37

Törölt hozzászólás.

BZ(szerző)2008. november 10. 02:23

Köszönöm janow! üdv.

janow2008. november 7. 08:24

Elolvasván a többi hozzászólást az a véleményem, hogy ez a vers egyáltalán nem oldtimer, vagy retro. Használ klasszicista stílusjegyeket, de nem Petőfi epigon. Elnézést a sok idegen szóért. Ez egy jellemzően mai vers. A tota megjegyzésén se kéne a többieknek felháborodni, mert egyáltalán nem azt javasolta, hogy Zolka hagyja ezt a stílust, hanem csak jelezte, hogy az útkeresésnél tart, próbáljon ki mást is.
Amit a magyar nyelvről írtál, mélységesen egyetértek. A beszélt nyelvben mutassa meg mindenki először mekkora hazafi. Rengeteg kifejezés van, amit kár lenne veszni hagyni, és rengeteg új jövevényszót egyszerűen irtani kéne, mint a csótányt. Szóval az édes anyanyelvünkkel szembeni alázat nekem is ''vezérhangyám''

janow2008. november 7. 08:03

Ez nagyon jó! Egyesek szerint a ruhadarabok átitatódnak gazdájuk lelkével. Ez után kezdem elhinni.
Gratula!

mypace2008. május 20. 22:12

Most is kegyetlen vagyok azokkal szemben, akiket nem jelölök kedvencnek sőt, még csak nem is kritizálom őket. :)

BZ(szerző)2008. május 13. 11:27

Azt hittem mypace, hogy te egy ''kegyetlen kritikus'' vagy! :)

BZ(szerző)2008. május 13. 11:26

Köszönöm a tapsvihart, képzeljétek azt, hogy csokikat dobálok a színpadról.

mypace2008. március 23. 10:00

Nagyon jó! Ez igen! Mintha plágiummal is próbáltak volna vádolni... Ne törődj velük! Ha akarjnánk minden szavunkra ráfoghatnánk, hogy plágium. Sok sikert!

kukac2008. március 22. 15:22

Milyen érdekes,hogy amíg a verset olvastam nekem is Petőfi járt az eszemben.És nem azért,mintha úgy éreztem volna,hogy reprodukció,hanem mert a kor hangulatát idézi.Ha megtehetném,hogy válogatok,én abban a korban szeretnék élni.Akkor még volt tisztelete,becsülete a Magyar szónak.Nem utolsó sorban,volna esélyem kiütni a nyeregből Szendrey Júliát,akire egykor rettentő féltékeny voltam tekintve,hogy kislánykoromban szerelmes voltam Petőfibe.:-PPP
Zolka én csak bíztatni tudlak.Remek vers.

Törölt tag2008. március 16. 11:04

Törölt hozzászólás.

pali2008. március 16. 07:59

Na ki fog engem kinyuvvasztani mert Bero pár verse jobban megérint,mint a ''régiek''??
De rajta kívűl is van még nem egy-kettő mai....

BZ(szerző)2008. március 16. 01:38

Autót lehet jobbat gyártani, mint évekkel ezelőtt, lehet különféle betegségek ellenszérumait megtalálni, s rengeteg minden előrébb jut idővel. De azt gondolom, a költészet nem! Ilyen értelemben nem fejlődhet!
Régen túl van e megfogalmazásokon s e módszereken? Netán a maiak jobbak? Ki meri azt mondani a modern versére, hogy az jobb, mint a Petőfié volt?
Mindenkire hatással van s volt valaki. Nem tagadom, nagyon szeretem Petőfi költészetét. De azt, hogy másolnám a munkásságát azt nem mondanám. Nincs két egyforma lélek, így két vers sem lehet egyforma.
Hogy miért ez archaikus stilus? Mert a mai nyelvben rengeteg szleng és más nyelvcsaládokból átvett, átmagyararosított idegen szó vibrál, miknek használata elengedhetetlen lenne, s úgy nem érezném igazán magyarnak a verset. Ráadásul sokkal kellemesebbnek tartom ezen óhangulatú műveket. Ha egy vers repíti a gondolatokat, miért ne repíthetné az időt is?! Azt hiszem, ha az emberek többsége megnyugvást keres a versolvasásban, nem a 21. századi költészetben kajtat. Sokkal inkább a régebbi dalokban leli meg a szépet. Egy dolog miatt: kellemesebb a nyelvezet. Én is szívesebben játszom ezekkel a szavakkal. Még a mában is.
Nevezhetik ezt a kritikusok reprodukciónak, időutazásnak vagy akárminek, én azért irom ezen verseket, mert a sok év alatt már szinte minden fennmaradt 19. sz.-i alkotást megismertek a verskedvelők, így számukra próbálok a régi közé újat csempészni. Tudok írni modern művet is, írtam is, csak hozzám az nem áll közel.
Köszönöm a kommenteket nektek, s eszem ágában sincs megsértődni! üdv. Zolka

Kolosszus2008. március 12. 17:35

Sziasztok!

Azt hiszem nekem is inkább Bero-val kell egyet értenem, bár tota szintén felhívta egy érdekes dologra a figyelmet. Manapság a hivatásos (és fél-hivatásos) költők inkább szeretik a ''modern'' stílust. Nekem is megmondta az egyik a Vad vagyok c. versemre, hogy olyan, mintha Petőfi részegen a Born to be wild-ot énekelné. Erre csak annyit mondok, hogy akinek nem tetszik ne olvassa, viszont van egy másik tábor, aki kifejezetten az ilyen és ehhez hasonló versekhez vonzódik.

Üdvözlettel,

Gergő

Bero2008. március 11. 09:30

Én nem látom ennyire „sötéten” a dolgot, mint az előttem szóló. Persze én is egyetértek azzal, hogy törekedni kell egy saját stílus kialakítására, de az vagy megvan az emberben vagy nincs, erőltetni nem lehet. Véleményem szerint egy versíró ne a kritikusoknak alkosson, hanem a versszerető, versértő embereknek, s amennyiben azok visszajelzik, hogy nem vevők 19. századbeli hangulatra, akkor ellehet gondolkodni a folytatáson. Jómagam éppen azért kedvelem Zolka eme versét is, mert visszahozza a régi kor hangulatát. Az meg kiváltképpen nem jó, hogy mindenkit lebeszélünk erről. Zolka így már hiányt pótol, sőt, én örülnék neki, ha minél több régies kifejezést használna verseiben.

Üdv.

tota2008. március 7. 18:37

Kedves Zolka!

Ha már kihívtad magad ellen a sorsot és kitetted a versedet kritikára, sőt meg is ígérted, hogy a bírálattól nem sértődsz meg, akkor mondanék egy-két dolgot és nagyon távol áll tőlem, hogy megbántsalak.
Szögezzük le, hogy nagyon jól verselsz és ezt az archaikus stílust kiválóan műveled. A tapasztalataimat szeretném Veled megosztani, mert valami hasonlót egy időben én is csináltam. A másik ok az, hogy a honlapon sok tehetséges gyerek úgy érzem hasonló hibában szenved, hogy másodlagos, olvasott élményeket és hangulatokat adnak vissza, kitaposott utakon.
A költőember úgy alakul ki, mint az embrió. Az emberfia is hasonlít sokféle élőlényre születése előtt, mielőtt felveszi a végleges formáját. Mindenki átéli, hogy olvas jó sok Petőfi verset és már jobbat ír, mint Petőfi írt valaha.
Igen ám, csak ezzel egy baj van. Olyan, mint amikor egy képről reprodukciót készítesz, ugyanis nem lesz ugyanolyan értékes, mint az eredeti. Ezzel azt akarom mondani, hogy ahány ilyen típusú versemet elküldtem a szerkesztőknek, máris kétféle válasz jött: a költészet régen túl van ezeken a módszereken és megfogalmazásokon, miért nem próbálkozom valami eredetivel. Főleg, amikor a Petőfi-féle érzéseket és hangulatokat adtam vissza, akkor mondták, hogy ez a terület már foglalt, beszéljek modernebb dolgokról, modernebb módon, a saját érzéseimről, mégha csetlés-botlás az egész, akkor is más és egyéni lesz.
Az emberfia ugyanis hajlamos már megélt érzéseket, megtanult leckéket, mások által kidolgozott eszközökkel előadni. Ez egyféle másolási korszak. Erre mondják, hogy koncentrálj a saját eredeti életedre, a saját eszközeiddel. Az archaikus kifejezésmód jó lehet, ha valaki bőrébe akarsz bújni, de ha az ember magát akarja adni, akkor át kell gondolnia a dolgot.
Persze sokat és sokféle stílusban kell írni, mire az ember valami másra rátalál. Ez a tanulás része. Aztán föl kell tenni a kérdést, hogy milyen élményem van, ami az enyém, amiről közvetlen tapasztalataim vannak? (Saját élményanyag) Hogyan tud valami más eszembe jutni ezekről a dolgokról, mint másnak? (Látásmód) Hogyan lesz a szöveg csak rám jellemző? (Stílus)
Ezt persze most Neked mondom, de nemcsak Neked szánom. Én magam sem tudom ezekre a kérdésekre az üdvözítő választ. Ha elolvasod az én verseimet, azok is számos hatást mutatnak, annál is inkább, mert sokféle szakaszon átmentem és mindenféle életszakaszból származnak. Tudod, hányszor megkaptam, hogy OK, a leckét prímán megtanultad, de…
Szerintem prímán csinálod a tizenkilencedik századi verselést és stílust, de azért gondolkodj el azon, amit megpróbáltam kifejteni. Nem beszéltem volna ilyen hosszan, ha nem segíteni szeretnék Neked a továbbgondolásban és én fogok legjobban örülni, ha elindítottam Benned egy átgondolási folyamatot.
Baráti üdvözlettel
Tota

Sango-Villagren2008. március 5. 08:51

Szeretem az olyan verseket, amiket már szinte énekelni lehet!
Pedig sok verset akár dalba is lehetne foglalni :)
Gratulálok!

benmar2008. március 5. 08:18

Nos akkor én volnék 14. látogatója eme vén vígadónak,
hol nincs pártfogója a hallgatásnak, csak a dalnak és a szónak,
hol Zolka ama bizonyos kabátját hagyta,
ami hála a mulatónak legvégül mégsem maradt rajta!
S Zolka ''felelőtlen'' figyelmetlenségén kapva,
elszaladtam a vígadóba, és a használtas ruhadarabot magamra kapva,
a vasmarkú legény rosszalló kézlegyintésétől tartva
rohantam kifelé a szabadba....
Akkor és attól jöttem igazán zavarba
hogya kabát nem is nékem lett varrva
ám úgy tűnt, mint ha rám lett volna szabva...
és akkor énekelni kezdtem az Eldobom az életemet
nótámat vagy versemet?
ki tudja...
egy biztos: a nagyobb lélegzet vételű írásokat nem igazán kedvelik az olvasók, pedig nem tudják miről maradnak le....
kabátja már pediglen mindenkinek szabatik...
pofás és egyedi írás az tutti! a szóhasználat meg telibetalált...

BZ(szerző)2007. december 11. 06:24

Köszönöm.
Judit az utolsó mondatod, különösképp nyomot hagy bennem. Bizony csodaszép, végtelenségig meríthető nyelv a magyar, örülök elismerésednek.

Solya! (L)

j.orsi2007. december 7. 12:53

(L)

j.orsi2007. december 7. 12:47

Nem is tudok nagyon mit írni, mert ez az alkotásod is ugyanolyan tökéletes mint az összes többi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

juditti2007. december 6. 23:38

Egészen kiváló alkotás. Le a kalappal előtted, Zolka! :-)
Amint olvastam, eszembeötlött, hogy azt mondják rólunk, magyarokról, hogy különös nép vagyunk, mert még bánatunkban is vigadunk.
És ez a szó is: vigad - én úgy érzem, hogy magában hordozza a ''víggá (vagy vígabbá) válik'' jelentést, ami bús (vagy búsabb) alapállapotot feltételez.
Gyönyörű nyelvünk van, és Te kellő tisztelettel, alázattal használod, és műveled, gondozod és ápolod. :-)

BZ(szerző)2007. december 6. 16:22

Köszönöm Robi, ha rajtad kívűl senki más nem jelöli be, már akkor is elég elismerést kaptam. ;)
De sokan még nem olvasták szerintem. :)

Bero2007. december 6. 02:29

Én jelöltem be elsőnek eme remek témájú versed, remélem, többen követik majd példám.

Poet2007. december 5. 16:31

Javítva.

BZ(szerző)2007. december 5. 15:57

Poet!
Az 5. versszak utolsó sorában a 'lenne' szót, kérlek, váltsd 'volna'-ra. Szembetűnő a figyelmetlen gyakori szóismétlés. Köszönöm!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom