Szerző

Kopányi Bálint

Életkor: 18 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 110 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Kopányi Bálint

Feltépett sebek

Mások elől sokszor félve elmenekültem,
A világtól akaratlanul elkülönültem.
Mindenki csak nézi, az élettől teljesen elhidegültem.
Nem hoz tűzbe semmi, mára belőlem elveszett a remény is.
Pár fátyolos emlék még bevillan, több nem, de mégis
Minden, ami szenvedést okozott, megmaradt elmém mélyén.
A lelkem s minden érzése egy darabjaira szakított térkép,
Amin utam nem találom, de bármennyire is fáj egy emlék,
Nem szaladok, nem menekülök, ez nem is lehet mentség.
De arra, hogy megnyugodjak, nem létezik elég szer,
Uram, kérlek, mondd meg, miért nem segített elégszer,
Azt várta, hogy majd beérjem néhány üres szóval,
Elítélt csupán azért, mert belőlem az érzés felszólalt.

Hányszor hivatkoztál arra, hogy én vagyok a bűnös,
A legégetőbb bizonyíték még számodra is hűvös,
De mindig megmondtam azt, hogy egy szavam sem bűvös,
De hogy mindenért lenézel, azt nem sokáig tűröm,
Csak várod azt a napot, mikor eléd rogyok térdre
Azzal, hogy bolond voltam, de ezt hiába is kéred,
Az önbizalmam ára volt, hogy erősnek mutatkozz,
De elvesztetted a bizalmamat, ne is hagyatkozz
Arra, hogy te ártatlan, én meg mártír lennék,
Én magam tisztázásáért mindent megtennék,
Feladnám az életem, csak megtanultam mára,
Hogy nem érek kevesebbet senkinél, főleg nálad.
Eszméd nekem zavaros, de mégis azt hitted,
Hogy feladom majd mindazt, amiben eddig hittem.
Te gondolni bátor, de kimutatni gyáva vagy,
A hibáidra sorra borítod a fátylakat,
Mert minden igaz tőled van, ez világos,
Csak ami másban megvan, az nálad éppen hiányos.

Belefáradtam a harcba, fejemben pár könnytől ázott képpár,
Megértettem, ez a fiú hitében miből tért át
Egy jobb világba valahonnan, hol csak szenvedés érte
Egy olyan helyen, hol senki sem állt ki érte,
De harcolt az igazáért, és mindig úgy véli,
Hogyha nem adja fel az álmait, ezt is túléli.
Belefáradtam már abba is, hogy folyton kést döfnek a szívembe,
Ha kihúzom, visszaszúrják, így szedtek ízekre
A hosszú évek alatt, mégsem értik meg,
Hogy igazán az ember nem testben, hanem fejben érik meg.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


KopanyiBalint(szerző)2017. január 8. 14:28

@csj13: Köszönöm szépen! :) ilyenkor döbbenek rá hogy miért volt ostobaság azt mondanom hogy botrányos verseket írok. Csak ez az oldal kellet meg néhány ember akit tényleg megfogott az eddigi 2 versem és tényleg tetszett nekik és egyből rájöttem hogy nincs lehetetlen :)

KopanyiBalint(szerző)2017. január 8. 14:27

@1-9-7-0: köszönöm szépen! :)

KopanyiBalint(szerző)2017. január 8. 14:26

@Sade: köszönöm szépen! :)

Sade2017. január 8. 13:22

Nagyon tetszik a versed teljesen átérzem!

csj132017. január 8. 02:41

Fájdalmasan szépre sikerült ez a vers:)
Gratulálok!

1-9-7-02017. január 7. 18:51

Kedves Bálint szívvel gratulálok nagyon szép a versedhez Anikó

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ