Sade Nagy

Elvont pillanatok

Egyedül sétálva, régi rockzenét hallgatva
puszta sivatagban, valahol Texasban.
Elveszve vagy keresve, vagy az sincs, ki meglelne.
Céltalanul menetelve üres fejjel, láncon múltat cipelve.
Csörgő hangja nem nyugszik, hangosabb,
majd porlepte, mi újra kétségbe ejthet.

Régi gitárhúrt pengetve idézem kedvesen
kedvetlen emlékem.
Lesokkolt idő, azt hiszem, tíz óra,
túlnyomó gondolatok nélkül ordítok szólóban.
Érdektelen személyem felfedné, mi személyes,
de ez már veszélyes.
Tudom, most nem értesz,
de elmémben, mi mozog, túl szeszélyes.