Szerző
Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Csanádi Martin

Hívó szava

Hazám

Most már tudom, hív a haza.
Cserepes üveghegyen jár a fájdalom,
Itt hever könnyem az ágyamon,
Mennék innen messze el.
Mennék oda, ködös rengetegbe, ahol lapul az élet, nem lát senki, nem félek sírni...
S így tudom ezt neked leírni.
Kavicsos parton botladozik, mitévő
Legyen?
Szélcsendes tájon nem forr be sebem,
Mély érzelmek közt csendesen dobban a szív,
Mondja nekem, menj: Hisz az otthonod hív,
Nem vagy egyedül, ne félj mástól,
Te vagy a tenger,
Mit te irányítasz bárhol.
Elnyel  a tenger, hullám leszel,
S kitörsz, ahol győztesen fekszel.
Keresel, hazám: tudom, rabul ejtett e végtelennek tűnő magány,
Ott születtél, ott vagy boldog.
Úgy érzed, a világ nem körülötted forog,
Megsúgja az esti zápor, hogy
Tűntél el, mint a kámfor?
Elhagyatott otthonod tele beszélő fákkal,
S köztük zúzmara borította náddal.
Hű vagy hazádhoz, hazajársz, mely
Élet ez, ha vágysz, s közben mindig csak vársz?
Napsütötte táj, varázslatos ez, s nem tudod, mikor leszel ott, ami annyira fáj!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Martin1223pa(szerző)2017. január 7. 19:23

@kevelin: Köszönöm szépen így van

Martin1223pa(szerző)2017. január 7. 19:23

@csj13: Köszönöm szépen

kevelin2017. január 7. 14:25

Nagyon szèp megható vers

csj132017. január 7. 14:19

A hazaszeretet versek üde színfoltja eme alkotás!
Gratulálok!

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ