Szerző
Bíró Balázs Bence

Bíró Balázs Bence

Életkor: 20 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 90 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Bíró Balázs Bence

EMLÉKEK POMPEIIE

Egyszer régen különös helyre tévedtem,
ismeretlen volt, megálltam, körülnéztem,
nagy szürkeséget láttam.

A megdermedt idő, ó, búsan rezignált,
mosolytalan arca mozdulatlan rám várt,
hogy hallgatással szóljon.

Házak fölött a kifeszült lombsusogás
olyan, mint a befejezetlen versmondás,
a csoda elsuhant mesze.

Én csak fénykép-réseken láttam be ide
erre az ólompor lepte, furcsa helyre,
mely a nemlétbe fagyott.

Így érezhet az is, aki Pompeiiben
lépked, s köröskörül lengi észrevétlen
a halk léptű elmúlás.

Néztem a már örökkévaló arcokat,
s már az örökre ráégett grimaszukat,
mely lelkük lenyomata.

Néztem őket, s arra gondoltam, hogy ti, ti
tudtatok egykor lélegezni s érezni,
mily furcsa: éltetek egykor.

Ó, hát ti éltetek e nagy s vad világon!
S szárnyaltatok a múlékony pillanaton,
de kebletek már nem hevül.

Így maradtatok itt nekünk nagy elődök
ti, császárok, írók, katonák és költők,
filozófusok, tudósok.

Budapest, 2017. január 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2017. január 7. 15:27

Remek versednél szívet hagyok!
,,,Tamás

Merluccius2017. január 6. 19:25

Pompeii panoptikumod teszik. Különös dolog szembesülni az ismétlődéssel. Szívvel. M.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ