Szerző

Rózsa Richárd

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Rózsa Richárd

Összetörve

Én vagyok torz vagy az élet?
S ha én, mit reméljek?
De ha az élet, mire vágyjak?
Akkor is csak megaláznak.

Kinevetnek, mind leköpnek,
Sötét szakadékba löknek!
Elveszik a méltóságom,
Kiherélnek, összetörnek.

De ott mélyen, még ha fázom,
Melegít a magány-álom.
Egyedül oly békés, csendes,
Csak az élet végét várom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gypodor2017. január 10. 19:51

Ennyire azért mégsem kitaszító a közösség.... Az élet végét ne várd! Messze van, sok szép dolog vár Rád...
Gyuri

szombati2017. január 4. 08:52

Megértelek!
Ez az élet
s nem képzelet.
De mi itt vagyunk veled,
és zsívvel olvassuk,
szép versedet.
Köszönjük! Tibi.

gypodor2017. január 4. 08:13

Néha az ember lelki gödörbe kerül...Ki lehet belőle jutni!
Erős a versed!
Szeretettel olvastalak.
Gyuri

Vadvirag462017. január 4. 08:12

Sajnos ez van.Sajnos ilyen világot élünk.Szeretettel szívvel köszönöm meg szép versedet.Vadvirag46

196119612017. január 4. 00:38

Ismerem ezt az érzést. de szomorú. Küzdj...

FarkasGabi2017. január 3. 23:20

Lentről van feljebb, ezért a reménytelenség helyett a remény legyen az útmutatód. Értem, érzem amit írtál, tényleg ilyen az élet, de rajtad múlik, hogy lerázd magadról.

BalogBence2017. január 3. 22:49

mindig van kiút,átérzem a vers alapján nehéz lehet,de ne add fel! A versért elismerésem,imádom az ilyen stílust.

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ