Szerző
Vers

A verset eddig 151 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. január 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Hegedűs István

Távoli Szerelem

Véget nem érő gyötrelem, mi kínozza, gyötri, nem kíméli lelkem.
Szívem szárnyalna feléd, repülne gyorsan, de rajta a súly, rajta a szerelem.
Mi lehúzza, földbe, porba taszítja, mint a cigarettacsikket eltiporja.
Eltiporná, de nem tudja, hogy az, ami benne van, az örök s elpusztíthatatlan.

Ott vagyok már, látom újra a tekinteted, érzem újra a gyönyörű tested.
Látom, ahogy ragyog, csillog a két szép szemed.
Látom a partot, ahogy a holdfény süti,
Látom rajta magunkat is kéz a kézben, szív szívben, test a testben.

Megnyugszik a tenger is, abbamarad a moraj, érzi már ő is, ez egy igaz szerelem.
Nem harcol tovább, abbahagyta, csak szép lassan a partot mossa.
Eláll a szél is, hisz minek fújna, egy utolsó fuvallattal az összes gondunkat magával
ragadja, elviszi jó messzire, majd az égbe dobja.

Csillag születik a gondból, majd arra nézünk fel, jót nevetünk rajta, hisz már senkit nem érdekel.
A nevetéstől hátraesve bele a friss homokba, végre minden gondtól megszabadulva.

Elhalkul a nevetés, fura, de ismerős dallam hallatszik.
Végre újra hallom, ahogy egyszerre dobban a két szív.
Majd lassan, könnyedén csókolózunk és szeretjük egymást.
Majd így is alszunk el és élünk boldogan tovább!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2017. március 10. 16:26

Sok boldogságot!
Szívvel!
Figyelőmmel!
Tibi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ