Holnap
A pillanat, ami éget,
Nem súg semmi szépet,
Gyárkémények felett,
Így nem érhet véget.
Repülök a füsttel,
Feltörök a szennyel,
Folyok szét a vérrel,
Hallom, ahogy kérlel.
A nap még a tiéd,
Hallgasd a zenéd,
Ez a Föld elég nagy,
Használd ki, hogy itt vagy.
Üzenj a véreddel,
Remegő kézzel,
Vonásaid lássák,
A túlélő sáskák.
A holnap már az enyém,
Nálam marad a remény,
Felettünk sírhalom és feszület,
Sóval borított, kietlen terület.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szabadizo(szerző)2016. december 29. 20:01
@Eleonora: Így is lesz... köszönöm!
Eleonora2016. december 28. 21:08
@szabadizo: Igen, ezen nincs mit tagadni, DE addig még tehetsz!!!!!!!!!!!!!!
szabadizo(szerző)2016. december 28. 20:56
@RajosM: @jocker: @montor: @Eleonora: nagyon köszönöm a szép szavakat! Ha lehet ilyet mondani a kedvenc saját versem, sok kedvenc víziómmal. Egyszer viszont vége mindennek.
Eleonora2016. december 27. 18:43
Mindig bízni kell a holnapban.
Szívvel
Nóra
montor2016. december 27. 17:33
Gratulálok a versedhez, jó!
Figyelemmel, szívvel olvastam.
Eszter
jocker2016. december 27. 12:51
Jó lett!
RajosM2016. december 27. 10:42
Szép versedhez szívvel gratulálok!
Máté