Szerző

Boros Éva

Életkor: 25 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 166 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Boros Éva

Új nap vár?

Ki akarna örökké élni? - teszem fel magam elé a kérdést.
Kedvetlenül el-eltűnődök rajta perceket, napokat.
Kiismertem már az elmúlt hónapok alatt a megszokott érzést,
Köddé foszlattam a parányi kétely-kristálydarabokat.

Kedvesem csókja itt hever még, ajkaimat nyomja
Kihűlt helye, megperzselte a bőröm, odakozmált a szívem.
Kárhozatra ítélt létem minden egyes atomja
Kitetoválva illatával, hangjával, s mindenhová viszem.

Koromfekete ceruzával satírozok árnyékot szememnek.
Közel világít a tekintetem: a barna írisz, én mégis másra vágyok.
Két-három árnyalattal sötétebb kell a bennem élő elemnek,
Ki, míg ördögien kacarászik, én addig minden álmot valóra váltok.

Kérdezgetheted, amíg meg nem unod, hogy miért? Miért?
Kíváncsiságod nem fog enyhülni, csak egyre szomjasabb leszel.
Kimondani: "viszlát", tán sosem fogom, s Te sem vagy oly` kimért.
Kábultan ülve az ágyon reggel talán új napra érkezel.

Debrecen, 2016. december 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Cholito(szerző)2016. december 25. 21:33

Köszönöm szépen! :)

rojamsomat2016. december 24. 18:37

Jól írsz!
Szomorkás versednél szívet hagyok!,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom