Szerző
Szekér Györgyi

Szekér Györgyi

Népszerűség: 234 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1155 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (44)

Szekér Györgyi

Fahéj

Néztelek vers 1.

Néztelek. Lépcsőfeljáró alatt a téglafalnak dőltél.
Szép voltál a színtelen télben. Lengén, pőrén
remegett rajtad az otthon melege. Melléd kuporogtam,
mielőtt kihűlt volna mindaz, mit hoztál nekem.
Illatot, mely belőle áradt a konyhában, a szobában
s mindenhol, ahová csak lépdesett. Örökzöldest,
fahéjast, vaníliásat s némi büdöset, amit törődése
átpasszírozott, egy szálkája se szúrja meg az ünnepet.
Apám tett ide, mint minden évben, de most más voltál,
szomorú. Rám nehezült az emlék, mint körülöttünk
tájra az est, mely bepiszkolt mindent, ahogy felénk közeledett.
Éreztem meztelenséged didergését a néma hidegben.
Fájt, hogy nem tudlak felöltöztetni, anyámmal minden dísz elment.

2016. december 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


emonye2018. március 26. 20:09

Megható, érzelemdús sorok, gratulálok!

szalaikincses2018. január 29. 14:22

'' anyámmal minden dísz elment.'' - megkönnyeztem..

sosjudit2017. szeptember 8. 11:30

Nagyszerű vers! Szívvel gratulálok.

poepoe2017. június 1. 14:09

Tobb, mint aterzem..... Koszonom...

gosivali2017. május 3. 08:59

Csodálatos, megérintő...

GreyMouse2017. április 18. 20:19

Mélyen megérint amikor olvasom és érzem meg is marad bennem a hangulata.... Csodálatos vers.
Tisztelettel: Attila.

janow2017. április 13. 08:01

Egyedi, mint minden veszteség...

szombati2017. április 11. 11:47

Nem kell több szó!
De örülök, hogy olvashattam!
Szívvel figyellek , tovább!
Szeretettel!
Tibi

ereri2017. március 21. 08:07

Az utolsó sorod megrázott, húúú mennyi minden van ebben és mennyire kifejezi azt, amit anyum elvesztése kiváltott bennem. Megkönnyeztem... Szeretettel, szívvel: E. E.

Pera762017. március 13. 11:10

Ez a vers azért is remekség számomra, mert többször olvasós, visszahúz, marasztal; átad egy olyanfajta - egyedi, eredeti, különleges - értéket, a költő látásmódja által, amivel egy átlagnál sokkalta magasabb dimenzióba vezetnek az érzékszervek közvetítésével a szavak. Nemcsak szemmel láttatnak a szavak, hanem a valójában kellemesnek, örvendetesnek stb. mondható, ízek, illatok, színek válnak vontatott mozgóképekké, és szinte tapinthatóvá válik a fájdalom, főleg az utolsó sorban.
Az első sor alanytalan rövid tőmondata a bevezető, onnan kezdve a kilencedik sorig nem derül ki egyértelműen az élőlény hiánya (ember) a megszólított ''személyében'', csupán akkor döbbenünk rá, hogy a karácsonyi ünnepkör legfontosabb díszletéről esik szó - és mégsem egészen ez a lényege- amikor a vers többi részét is elolvasva kirakjuk az egészet. Nem egyértelmű az sem számomra, hogy még/már az ünnep előtti/utáni pillanat-e ez, amibe betekintést nyerhettünk vagy a mármindenhiába ünnepvárás (bár fahéj, vanília, büdös, konyhaszag, lépések inkább az ünnep utánra utalhatnak), hiszen a hiány, a szeretett személy nélküliségével soha nem lesz képes azt a meghittséget, családiasságot visszaadni, ami volt.
Gondolkoztam azon, hogy a karácsonyfa mennyire válhat apává, gyermekké - anyátlanul - mert a társ árvasága is ott a lépcsőfeljáró alatt kuporoghat, s ha a téglafal tükör, akkor a szerző önmagát is tükrözheti a fa árvaságában.
Különleges az, hogy sehol, egyetlenegyszer sincs néven említve a fenyő,
mégis tudható a főszereplő kiléte, az utalások, sejtetések eredményeképpen.
A cím első olvasásra az aromás fűszert adja át, de többedik olvasás után már a kettős jelentése is megérthető, a kéreg, a fahéj a meztelenség, a hiány, a hideg, a fázás szimbóluma is.
A színtelen tél és az est mocska szennye közti ellentét komor képei a feszültség fokozását tetőpontozzák a befejező sorral.
A megszemélyesített est az emlék metaforikus párhuzamával komplex költői kép, akárcsak a felsorolásoknak: helye, célja, szerepe van.
Ebben a versben nincs semmi (egyetlen szó sem), ami pluszban még itt kéne legyen, és nem is érzem azt, hogy bármi is fölösleges.
Grt.

attgreen2017. február 25. 08:59

Különleges! Egyedi hangvétel! Remek alkotás!:))))
Gratulálok! Attila

stapi2017. február 21. 11:11

Hú, de nagyon jó vers! A szívbe hatol, s ott sírja ki magát... :(

olahmariann2017. január 12. 20:05

Szép...mélysége van...meghatott..Ölelésem.

Andicsek2016. december 28. 06:36

'' Rám nehezült az emlék, mint
körülöttünk
tájra az est , ''

Fájdalmas, megható alkotás. ..
Őszinte szeretettel : andi

Molnar-Jolan2016. december 27. 17:37

Lélekérintős.

Angyalfoldisrac2016. december 27. 14:24

Sajnos sok mindenben tehetetlenek vagyunk! Szívvel József

B...yL...o2016. december 25. 20:25

Gratulálok szép, érzelemmel megírt versedhez. Édesanyád büszek Rád ott fenn.
Szeretettel:
László

keva5262016. december 25. 18:04

Gyönyörű, megható....lélekbemászó....
Szívvel, Éva

Kicsikinga2016. december 25. 14:47

Biztos vagyok abban, hogy a kis fa is könnyezett, ahogy most én, mert annyira gyönyörűt mondtál neki!

kicsikincsem2016. december 25. 14:24

Megható... Szívvel gratulálok.
Icus

Nichi-ya2016. december 25. 10:29

Fájdalmas, nagyon átérezhető alkotásod szívvel olvastam.

editmoravetz2016. december 25. 07:27

Kedves Györgyi!

Nagyon átérezhető a hiány - fájdalmában is szép versednél szívvel jártam: Edit

Rozella2016. december 25. 06:58

Különleges, fájdalmas emlékvers! Szeretettel olvastam, Róza

RajosM2016. december 24. 23:00

Gyönyörű vers!
Csak gratulálni tudok!
Máté

Zsuzsa03022016. december 24. 21:02

Szép karácsonyi versed szívvel olvastam! Békés,boldog karácsonyt: Zsuzsa

Abraks_Anna2016. december 24. 20:07

Nagyon szép! Áldott ünnepeket! Adri

Martonpal2016. december 24. 19:52

Nagyon szép vers!
Szívvel...attila

Golo2016. december 24. 18:40

Fájdalmas a versed, drága Györgyi!

Szívvel és szeretettel gratulálok :Radmila

rojamsomat2016. december 24. 18:28

Istenem kedves Gyöngyi, de szép!
Csodásat írtál!!!

Boldog Karácsonyt, Szívvel,,,Tamás

maxika2016. december 24. 15:45

Döbbenetes sorok.
Albert

anci-ani2016. december 24. 15:33

Magható szépséges versedhez kedves Gyöngy szívet hagyok szeretettel!
Anci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom