Szerző
Vers

A verset eddig 300 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Gál Viktor

Hűséges vallomás

Kitépett lapokra írom versem,
Egyedül az egyetlen s édes vágyam kergetem.
S dédelgetek egy érzést, egy igazt,
Mely a sötét napokon nyújt vigaszt.

Téged, igen, téged várlak,
Sosem szólt még versem másnak.
Eltüntetni itt belülről téged nem lehet,
Mert akkor gyökerestől tépném ki lelkemet.

Nélküled a Nap is máshogy süt,
Látod? Ha nem vagy itt, az így szíven üt.
Ha tőlem távol lélegzel, s nem vagy velem,
A szobámban ülve a magány virága sarjad mellettem.

De nincs olyan, hogy magány s félelem,
Hisz ölelsz, csókolsz, s szorítod két kezem.
Nem hagysz magamra, és szerelmeddel éltetsz,
Velem vagy, és minden bajtól féltesz.

Boldog vagyok, szívem az öröm mezején honol,
Ezért ne félj, hisz nem kell.
Minket bú s bánat nem választ el,
Mert veled maradok, míg testem a föld temeti el.

Ezt a verset egy egykor hozzám közel álló ember, mondhatjuk úgy is, hogy a múzsám ihlette.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Wycthor(szerző)2016. december 17. 13:30

@1-9-7-0: Igen sajna ez a múlt idő már helytálló fogalom. Ettől függetlenül köszönöm az elismerő szavakat :) szívemből szólt a vers

JiNi2016. december 16. 18:35

Nagyon szép lett Viktor! :)

1-9-7-02016. december 16. 18:20

Kedves Viktor olyan nagyon szép versed az ajánlódban viszont ''egykor'' szónál megakadt szemem akkor már csak múltidő ? a versed ettől független gyönyörű szívvel gratulálok Anikó

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ