Szerző
Vers

A verset eddig 389 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szerencsés Tünde

Úgy fáj

A csend is fájhat a szívnek,
Mikor a falról a képek némán néznek.
Álmosan sóhajt a lámpafény,
A plafonon unottan bólint az árnyék.

Összekuporodott tested takarója hangtalan,
Válladra nehezedik a félhomály,
Füledbe szinte süvölt a semmi,
Lábujjhegyen jár körülötted a magány.

A sarokban matatnak a sóhajok,
Szemed fáradt, de lecsukni nem tudod.
Az óra mutatója is egyre lomhábban forog,
Már-már élesen hallod a saját ritmusod.

Suttognak a szobában a bútorok,
A lábadnál a kutyád is halkabban szuszog.
Odakünn a sötétség is magányosan kóborol,
Csak egy-egy lámpafény fogja meg kezét olykor.

Kandallódban már utolsó parázs is kihunyt,
Némán lesnek be rád a csillagok.
Te fázósan kémleled a fényüket,
Lassan olyanná válsz, mint egy gombolyag.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MotoszkaDaniel2019. július 31. 01:39

Te jó ég. Itt aztán összehoztad a hangulatfestő képeket és nekem elég feszült eddig. Ilyen verssel még nem találkoztam, Brávó!
Még a végére sem értem, de egyik pillanatból billen a szemem a másikba! :)

Na, ezt sikerült úgy összehoznod, hogy ne tudjak magamról. Ilyent még én sem tudtam írni. Közel a száz százalékhoz, de ahhoz bőven elég, hogy kedvenc legyen.

Megy a szív. Nem is tudom, mit írjak. Ez teljesítmény! Úgy csűröd - csavarod tartalomhoz a szavakat, hogy képeket alkosson. Talán, most kezdek magamhoz térni! :)
Már a címet néztem, most ugyani mi vár rám? Mit fogok látni? :D

nagyllaszlo2017. február 10. 20:44

Szomorú és nagyon szép! Gratulálok!

Balsamo2016. december 15. 17:44

Szomorú dolog a magány hisz az Isten társat is ad az ember mellé, bár ez néha akadályokba ütközik. Tanulságos és szép versedet kedves Tünde szívvel honorálom. Gyula

Bogsika(szerző)2016. december 14. 12:58

@Legnemesebb: Nagyon köszönöm

Törölt tag2016. december 13. 15:26

Törölt hozzászólás.

szjuma32016. december 11. 15:03

Nagyon szép. Szeretettel Magdus.

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:45

@Sztelluszita: Köszönöm ,hogy olvastad

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:45

@anci-ani: Köszönöm Ancika

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:44

@Maria_HS: Köszönöm

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:44

@1-9-7-0: köszönöm Anikó

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:33

@MDorka: Köszönöm

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:33

@m.agnes: Köszönöm

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:32

@keva526: Évike köszönöm

Bogsika(szerző)2016. december 10. 21:31

@egrizsoka: Drága Zsókám ,köszönöm

egrizsoka2016. december 10. 16:33

Tündém, megrendített ez a gyönyörű versed.
Szívvel, öleléssel,
Zsóka

keva5262016. december 10. 12:46

Drága Tündi! Olyan csodaszépen írtál a magányról, hogy a magány most illegeti-billegeti magát a tükörben.
Szeretettel hagyok szívet.
Éva

m.agnes2016. december 10. 12:32

Kedves Tünde!
Nagyon jól érzékeltetted a csendet, gratulálok szeretettel, Ágnes

MDorka2016. december 10. 10:31

Nem jó magányosnak lenni. Néha kicsit igen, de hosszú távon nem embernek való. Szép vers!

Dorka

Metta2016. december 10. 10:10

Kedves Tünde!
''A sarokban matatnak a sóhajok,
Szemed fáradt, de lecsukni nem tudod.
Az óra mutatója is egyre lomhábban forog,
Már-már élesen hallod a saját ritmusod.''
Nagyon igaz! Szép,szomorú versed szívvel olvastam!
Margit

Maria_HS2016. december 10. 07:41

''Összekuporodott tested takarója hangtalan,
Válladra nehezedik a félhomály,
Füledbe szinte süvölt a semmi,
Lábujjhegyen jár körülötted a magány.'' szívvel olvastalak!
Maria

Sztelluszita2016. december 10. 07:25

érzelmet váltott ki a verse belőlem köszönöm...

anci-ani2016. december 9. 23:34

''A csend is fájhat a szívnek,
Mikor a falról a képek némán néznek.
Álmosan sóhajt a lámpafény,
A plafonon unottan bólint az árnyék.''
Szépséges versed kedves Tünde olyan megható, átéreztem hangulatát.
Bizony, néha nagyon tud fájni magány...
Szívvel, szeretettel olvastam.
Anci

1-9-7-02016. december 9. 23:17

Kedves Tünde
''A csend is fájhat a szívnek,
Mikor a falról a képek némán néznek.
Álmosan sóhajt a lámpafény,
A plafonon unottan bólint az árnyék.'' szomorú de nagyon szép magány versedhez szívvel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom