Szerző
Harasztovics István (ifj.)

Harasztovics István (ifj.)

Életkor: 26 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 616 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. december 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Harasztovics István (ifj.)

Borsos ború

Borús, boldogtalan búcsú beszél bátran,
boros belső nem enged ringani a mában.
Egyre gyengül a lábam, leégnek szárnyaim,
csak egy torzó vagyok, fejemben fekete álmaim.

Démonok karmolnak, rángatnak vissza,
könnyeim a beton szinte rögtön felissza.
Könyvek írnak ezt-azt, sok a közhelyes idézet,
de utunk előre kimérve, a szívünket nem kímélve.

Emberek jönnek-mennek, mint az évszakok,
a tükröt bámulom, mert ott tudom, még én vagyok.
Papírok, ékszerek, tárgyak nőnek túl rajtunk,
s egy könnycsepp nélküli nap után pezsgőt durrantunk.

Árnyékban járunk, de nincs fény, mi legyűrné,
az éjszaka vérszaga ezt mindig eltűrné.
Egy villanás, és eltűntél, a dobos elfáradt,
s még holtában beleszúrtak, mielőtt még feltámadt.

Családi idill helyett már rég csalán és utópia,
szemednek fagyos tekintetét nem kell túltolnia.
Falat húzunk szívünk köré, de ez csak annyit árul el,
hogy nem mást csukunk ki, hanem magunkat zárjuk el.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Alek_Zender2016. december 1. 17:39

Szép vers. Ilyet kérünk még :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom