Szerző

Parádi Alexa

Népszerűség: 41 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 254 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. november 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Parádi Alexa

Lerombolt illúzió

Nem volt más, mint ostoba vízió

Lehet, gyáva vagyok, lehet botor s gyönge,
Ki e sorokat ideírja könnyekkel küszködve.
Már nem tagadom, ilyen maradok.
Mindez én magam vagyok.
Erős és esendő, különc, egyben feltörekvő.

Ellentétek jellemeznek,
S ezek néha nagyon is kellemetlenek.
Mert miattuk nem tudom, merre menjek
S mit tegyek,
Kiben bízhatok meg, s kiben nem lehet,
Ugyan, ki értené meg ezt az őrületet?

Elmondanám, mi bennem van oly régóta,
De szemlátomást hallani sem akarsz róla.
Legalább azt mondanád; teher vagyok számodra!
Nélkülem is van elég gondod, ne járj a nyakamra!

Legyen gerinced, magyarázd el, mért mondtad,
A paráim nem érdekelnek, mikor szó se volt róla!
Inkább faképnél hagytál, lesokkolva.
Kételyeim már eloszlatva,
Ezt a verset úgysem olvasod majd,
Ezért csak írok, hisz sírni érted sem fogok soha.

Kérdeznék még annyi mindent, de minek?
Hisz te sosem felelsz nekem.
Így rólad gondolkoznom is felesleges.
Bár megérteném, miért teszed, de nem engeded.
Vajon ezt érdemlem én tőled?
Hát tényleg ennyire félreismertelek?

Nem kértem, vállalj értem felelősséget.
Nem mondtam ilyesféléket.
S jól tudod, ez mit jelent;
Felnőtt vagyok, ne feledd.
De néha nehéz az élet,
Összetörnék, mégsem lehet.
Világgá mennék, de nem merek.
Ezzel a problémát nem oldom meg.

Mert mint mondtad, bármit megtehetek,
De muszáj mindig mérlegelnem,
S megértenem, mit miért érzek.
Hát tudd meg,
Már nem félek beismerni gyengeségem,
Elismerem bipoláris létem.
Nem vagyok sem angyal, sem őrszem,
S nem is leszek védőszent,
Csupán harcias lélek,
Ki az igazságra megint csak rádöbbent.
Kit a csalódások, hiába akarnak, meg nem törnek.

Mert megtanultam a rosszat
Megtűrni magam mellett.
Nem elmenekülni, hanem kardot ragadni,
Mikor harc közeleg.
S a csatát emelt fővel kiállni, ha fáj, is küzdeni,
De az életből sosem kiábrándulni,
Mint újszülött a világra bámulni,
Nyitott szemmel kelni-járni.

Tudom, te sem vagy istenség,
Kinek kezében a Szent Grál leledzik.
Sem példakép, sem imponáló jelenség,
Csupán egy emberi lény,
Ki nem az alagútvégi fény,
Ki a felelősségről beszél,
Ugyanakkor mégis gyáva módon mellébeszél,
Talán hazug személy,
Ki kérdőjelet hagy szívemben,
Ki miatt könnyes két szemem,
Mert ismét pofára estem,
Hisz nem használtam a vészfékem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Alice99(szerző)2017. április 3. 21:03

Nagyon köszönöm mindnyájatoknak! :)

Abraks_Anna2017. február 18. 11:01

Versedhez gratulálok szívvel! Jó, hogy kiírod magadból! Örülök, hogy Rád! Szeretettel! Adri

Nichi-ya2016. november 30. 10:40

Mély, őszinte gondolatok. Sok szeretettel, szívvel olvastam.

Alice99(szerző)2016. november 30. 09:12

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Alice99(szerző)2016. november 30. 09:11

@editmoravetz: Nagyon köszönöm!

Metta2016. november 28. 12:15

Kedves Alexa!
Vívódások,csalódások!
Remek versed szívvel olvastam!
Margit

kicsikincsem2016. november 28. 11:21

Egymással küzdő sorok... szívvel gratulálok.
Icus

gypodor2016. november 28. 10:48

Sok csalódás-verset olvastam már: ez egy őszinte vívódás!
Szívvel gratulálok.
Gyuri

Törölt tag2016. november 27. 18:03

Törölt hozzászólás.

editmoravetz2016. november 27. 16:30

Drága Szandra!

Hát ismételten lebilincseltél verseddel.

Régen várok rá, most itt van.

Mint egy folyam, úgy zúdulnak soraid, ha nem lennék magam is versíró, nem tudnám, hogy megfontolt munka eredménye.
Szinte olyan az olvasó érzése, hogy felemelted a zsilipet, s az ár sodorta a gondolatokat maga előtt, kiöntve mindent, mi útjába került.

Írtad, írtad a lelkedben tomboló érzéseket - rázúdítva a csalódásod arra, aki talán meg sem hallja.

Egy valami számomra nagyon biztató, nem adod fel!

''Nem elmenekülni, hanem kardot ragadni,
Mikor harc közeleg.
S a csatát emelt fővel kiállni, ha fáj, is küzdeni,
De az életből sosem kiábrándulni,''


Szívvel-szeretettel gratulálok: Edit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom